Liang Qichaoról (ejtsd: Liang Csi-csao) nem túl sokat hallani ha a modern kínai politikai gondolkodásról beszélünk. Mondhatni polihisztor volt a maga idejében, mostanában a kínai sci-fi popularizálódása kapcsán merült fel egy-két helyen a neve - most azonban az irodalmi alkotásain túl a teljes életrajzát igyekszünk bemutatni és egyben rávilágítani arra, hogy miként volt hatással a mostani kínai politikai gondolkodásra.
Az idén 151 éve született kínai író, politikus, gondolkodó, újságíró: Liang Csi-csao. A késő császárkor és a korai köztársasági időszak egyik legfontosabb reformere, 1873. február 23-án született Kína déli partvidékén, Kuangtung tartományban. 1895-ben, miután a Csing-rezsim katasztrofális vereséget szenvedett az első kínai-japán háborúban, a 22 éves Liang és tanára, Kang Ju-vej (szintén fontos kínai reformer volt) reform- és modernizációs programot kezdeményezett. 1898-ban Liang és Kang segítettek elindítani az úgynevezett Száznapos reformot, mielőtt egy konzervatív puccs elűzte őket a fővárosból és száműzetésbe kényszerültek.
Liang portréja 1910-ben
A Csing-dinasztia bukása után Liang a felvilágosodás és a modernizáció vezető szószólójává vált társadalmi és kulturális körökben egyaránt. Több kulcsfontosságú könyvtár igazgatója is volt, köztük a jelenlegi nemzeti könyvtár elődjének is. Politikai reformok és a demokrácia mellett érvelt Kínában, ami 1900-ban Japánba való száműzetéséhez vezetett. E kudarc ellenére továbbra is írt és publikált olyan nagy hatású műveket, amelyek megkérdőjelezték a hagyományos eszméket, és társadalmi és politikai változásokat követeltek.
Kevésbé ismertek az irodalom, különösen a fikció iránti érdeklődése és művei. Liang nemcsak Jules Verne Kétévi vakáció című művét fordította le mandarinra, emellett ő írta meg Az új Kína jövője című művet is, amelyet az első kínai sci-fiként tartanak számon. Reformer társaival ellentétben, akik közül sokan misszionárius iskolákba jártak vagy a tengerentúlon tanultak, Liang tisztán konfuciánus nevelést kapott, és a hagyományos császári vizsgarendszeren keresztül került a politikába.
Hogyan vált Konfuciusz “tanítványából” Kína legkorábbi tudományos-fantasztikus írója?
Az Új Fikciók c. magazinban jelent meg a már említett Az új Kína jövője, amely a konfuciánus korszak 2513-as évében, azaz időszámításunk szerint 1962-ben képzeli el a világot. Ebben a világban az “Új Kína” már megvalósította az intézményi reformokat, technológiája magasan fejlett, és Kína világhatalommá nőtte ki magát. Liang sci-fi karrierje azonban nem tartott sokáig. Száműzetésben töltött éveit azzal töltötte, hogy utazott, új írásokat publikált és a hazai reformokat támogatta. A Kínai Köztársaság 1912-es megalapítása után (ez egybeesett azzal a dátummal, amelyet Liang a könyvében az “Új Kína” megszületésének választotta) fontos pozíciókat töltött be az új kormányban, többek között igazságügy és pénzügyminiszterként funkcionált.
Liang konzisztens modernizációval kapcsolatos megközelítése a kínai kultúra mély megbecsülésében, konfuciánus alapérékeiben gyökerezett, valamint abban a vágyban, hogy a nyugatról érkező új eszméket és ismereteket az ország egyedi kulturális identitásának megőrzése mellett alkalmazza. Ez főként a katonai iskolák modernizációját, nyugati típusú fegyvergyártást, infrastruktúra építést és fejlesztését jelentette volna egy parlamentáris monarchia keretein belül, ahol az uralkodó réteg mellett a polgárság is bevonható lett volna néhány döntésben.
Liang világnézetének változásai és ennek hatása a mai politikában
Ahogy politikai pályafutása előrehaladt, a demokráciával kapcsolatos nézetei is árnyaltabbá váltak. Felismerte, hogy a demokrácia eszközként szolgálhat Kína megerősítésére, főleg a Csing-dinasztia viszályai után, de küzdött azzal is, hogyan kellene azt egy Kínára szabott, eltérő domesztikális kontextusban megvalósítani. Azt gondolta, hogy a demokráciának Kínában nem csupán a nyugati modellek utánzásának kell lennie, hanem annak alkalmazkodnia kell a kínai hagyományokhoz és társadalmi realitásokhoz. Liang írásaiban gyakran tükröződött egyfajta ellentmondás a nyugati eszmék, vagyis az egyén szabadsága és az általa szükségesnek tartott kollektív felelősség között, amely szerinte elengedhetetlen volt a társadalmi harmónia megteremtéséhez. Híres kijelentésének egyike volt: “A szabadság azt jelenti, hogy szabadságot adunk egy bizonyos csoportnak, nem pedig az egyéneknek.”- jelezve ezzel, hogy az egyéni jogoknak összhangban kell lenniük a közösség szükségleteivel.
A hagyományos konfucianizmus kritikája és a polgári éthosz melletti érvelése megalapozta a diskurzusokat az állampolgárságról és a demokráciáról Kínában. Mindezek fényében Liang úgy tekintett a demokráciára, mint Kína modernizációjának kulcsfontosságú eszközére, ám melynek illeszkednie kell a kínai kulturális sajátosságokhoz, miközben hangsúlyozta a kollektív felelősséget. Öröksége továbbra is ott lebeg a kormányzásról folytatott diskurzusokban a kortárs Kínában.
Liang Csi-csao, akit gyakran a “kínai nacionalizmus atyjának” is neveznek, mély hatást gyakorolt a modern kínai politikára, táptalajként szolgálva olyan vezetőknek, mint Mao Ce-tung, és Xi Jinping államelnök. Gondolatai a császári birodalom bukása utáni viharos időszakban alakultak ki, amikor újra kellett definiálni a kínai identitást, a nemzeti megaláztatás és az ország gyenge állapotának restaurációja nyomán.
Írásai a nemzeti megújulás, szuverenitás és területi integritás témáit hangsúlyozták - ezek a fogalmak ma is erősen rezonálnak a kínai állampárt retorikájában. Ő alkotta meg az “ázsia beteg embere” kifejezést, hogy megfesse Kína állapotát a 1895-ös japán vereség után, amely szerinte felébresztette a nemzetet a hosszú ideig gyötrő álmából. Habár élete végéig elfogadta a nyugati eszméket, elutasította azok teljes mértékű implementálását Kínában. A nyugati hatalmakkal való kiábrándultsága fokozódott az I. világháború után, amikor tanúja volt Kína érdekeinek elárulásának a párizsi békekonferencián, amelyen ő maga is részt vett kínai megfigyelőként.
Liang családja
Családja is fontos szerepet játszott a modern Kína fejlődésében. Fiai és lányai átfogó és magas szintű oktatásban részesültek, ami hozzásegítette őket ahhoz, hogy saját területükön meghatározó személyiségekké váljanak. Fiát, Liang Hszi-csenget például mesterépítészként tartják számon, aki Kína néhány legikonikusabb épületét, valamint a Kínai Népköztársaság nemzeti jelképét tervezte. Míg másik fia, Liang Hszi-jong a modern kínai régészet korai időszakának egyik vezető alakja volt.
Liang Csi-csao Kína történelmének jelentős alakja volt, és az ország fejlődéséhez való hozzájárulását ma is elismerik és ünneplik munkássága a kínai tankönyvek lapjairól sem hiányzik. Személye hozzájárult egy tájékozottabb és elkötelezettebb polgárság kialakításához, ami kulcsfontosságú volt Kína akkori fejlődése szempontjából. Továbbá olyan politikai és társadalmi reformokat szorgalmazott, amelyek modernizálják Kínát, és segítettek felzárkózni a nyugathoz. Elképzelései táptalajt adtak a modern kor számos vezető személyiségének, és hatása ma is érzékelhető. Elképzelései és modernizációs törekvései továbbra is inspirálják a kutatókat és a stratégia alkotókat Kínában. Miközben az ország ismételten szembesül a globalizáció kihívásaival, meglátásai és a változás melletti kiállása ma is ugyanolyan perspektívát nyújthatnak a döntéshozóknak, mint anno az ő életében. Írásaiban érződik a humanizmus és a külföldi utazásai során szerzett tapasztalat a kapitalista-ipari társadalmakról, amelyek nem illettek az ő utópista elképzeléseihez.
