2023 a globális jelentőségű konfliktusok eszkalációjáról szólt: a már meglévő orosz-ukrán háború mellé az izraeli-palesztin (iráni) ellentét is “felzárkózott”, mely az év végére a nemzetközi hajózási útvonalakat is negatívan kezdte érinteni. 2024 szintén érdekes évnek ígérkezik, kezdve a januári tajvani választásokkal (mellyel jövő héten mi is foglalkozni fogunk) a novemberi amerikaival bezárólag. A mostani bejegyzésben a kínai külpolitika egyik veteránjának, Shi Yuanhuának a gondolatait mutatjuk be, ami remélhetőleg Kína céljainak és stratégiaalkotási keretrendszerének jobb megértését is lehetővé teszi a mostani, mindenképp mozgalmasnak - akár történelminek is - mondható környezetben.

Ha érdekel Ázsia és szeretnél minél több ilyen cikket olvasni, iratkozz fel ingyenes, heti rendszerességű hírlevelünkre az e-mail címed megadásával

Alapok

A kínai külpolitika egyik régóta fennálló sarokköve a békés egymás mellett élés öt alapelvében fejeződik ki: a szuverenitás és a területi integritás kölcsönös tiszteletben tartása, kölcsönös meg nem támadás, egymás belügyeibe való be nem avatkozás, egyenlőség és kölcsönös előnyök, valamint békés egymás mellett élés. Követve a kínai Csou En-laj és az indiai Nehru miniszterelnökök által 1954 júniusában elfogadott közös nyilatkozatot, az Öt Elvet (azaz a Pancsa Silát), egyfajta „harmadik utas politizálást” fogalmaztak meg, ezzel alternatívát nyújtottak az amerikai és a szovjet blokkok mellett. Ez a stratégia azóta expandált, kontinuitást tapasztalhatunk mindössze néhány új elemmel kiegészülve. A nagy és kicsi, nyugati és nem nyugati, gazdag és szegény, demokratikus és autoriter államok egyenlő, megkérdőjelezhetetlen szuverenitását továbbra is hangsúlyozza a kínai pártvezetés, függetlenül attól, hogy módszerei megfelelnek-e a nyugati normáknak vagy sem.

Az 1950-es évektől kezdődően a 70-es évekig Kína a szovjet blokk országaival kötött államközi szerződéseket és ápolt velük mélyebb intenzitású diplomáciai kapcsolatokat. Ezt követően a 70-es évek második felében megszületett a három világ elmélete, a reform és nyitás politikája, ahol a kínaiak már az Amerikai Egyesül Államokkal való diplomáciai közeledést is támogatták, ami a kínai külpolitika pragmatikus voltát mutatta. Ezután Kína az ezredfordulóhoz érve felismerte és kidolgozta a multipoláris világrendben való eligazodás stratégiáját, s gyorsan alkalmazkodva ehhez régiós, napjainkra pedig egyre inkább globális befolyásra tett szert.

Nehru, Csou En-laj és a Pancsa Sila öt alapelve

Shi Yuanhua, a kínai stratéga

Shi Yuanhua (石源华) a Fudan Egyetem kitüntetett professzora, ahol maga is történelemből szerzett bölcsész alap és mesterdiplomát. Különböző pozíciókat is betöltött, többek között 2000 és 2014 között a Fudan Egyetem Koreai Tanulmányok Központjának igazgatója volt. Jelenleg Yuanhua a Fudan Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének és Koreai Tanulmányok Központjának tudományos bizottságának vezetője. Kutatásainak középpontjában Kína modern diplomáciatörténete, Észak- és Dél-Korea, Kína perifériával folytatott regionális diplomáciája és Kelet-Ázsia nemzetközi kapcsolatai állnak. Egy 2023. november 2-án tartott előadásában a veteránnak mondható (74 éves), nemzetközi kapcsolatok szakértő ismertette, hogy szerinte mi  „Kína periférikus területekkel kapcsolatos stratégiájának” néhány központi eleme, amely egy új, Kína által vezetett regionális rend kialakítására irányul. Akinek a periféria szó ebben az értelemben túl degradálóan hangzana, úgy beszélhetünk egy tágabb értelembe vett szomszédsági vagy régiós külpolitikáról is. Bár egyes Kína-szakértők a Kínával közös szárazföldi vagy tengeri határon fekvő országokra utalnak vele, Yuanhua itt a legtágabb értelemben használja a terminológiát, és a Közel-Kelettől Dzsibutin át a Jeges-tengerig és Ausztráliáig terjedő területet foglalja magában.

Az orosz-ukrán háború és Kína érdekei

Az orosz-ukrán háború vegyes hatással volt Kína közvetlen és tágabb szomszédságára. Egyrészt fokozta a feszültséget az egész kontinensen, másrészt viszont nagyobb mozgásteret biztosított (és biztosít továbbra is) Peking számára egy olyan időszakban, amikor Washington figyelme elsősorban Európára és a Közel-Keletre összpontosul. Az orosz-ukrán háború kitörése jelentős változásokat idézett elő, ami hatással volt az USA új globális stratégiájára. Ez vezetett a Tajvani-szorosban kialakult zavargásokhoz, az atomtámadással fenyegető és kísérletező Észak-Korea lépéseihez a Koreai-félszigeten, vagy az izraeli-Hamasz konfliktus kialakulásához és így tovább. Összességben tehát egy olyan időszakot eredményezett, ahol a veszély és a fenyegetettség Kína perifériájának minden oldalán felbukkant.

Yuanhua szerint az orosz-ukrán háború azt is jelzi, hogy az USA globális stratégiájának középpontjában továbbra is Európa és Oroszország áll. Amíg a háború tart, az USA-nak nehéz lesz a stratégiai fókuszt kelet-ázsia felé eltolni. Kína közelítése a háborúhoz, a meggyőzés és a tárgyalás útján való békekötés kezdeményezése megakadályozta a Kína és az Egyesült Államok közötti kétpólusú blokk konfrontációjának és egy új hidegháború elmérgesedésének kialakulását. Bizonyos mértékig a háború jelensége hasonlít a szeptember 11-i terrortámadáshoz, ahol az Egyesült Államok és szövetségesei a figyelmüket máshova (nem Kínára) irányították, amely elősegítheti Kína további fejlődését és felemelkedését.

„Big Picture”

Yuanhua szerint a kínai külpolitikát az alábbi öt pont határozza meg leginkább:

• A kínai-amerikai viszony: Kína józan megítélése szerint az Egyesült Államok az egyetlen ország, amely megakadályozhatja vagy megszakíthatja Kína felemelkedését és alááshatja Kína nemzeti egységét. Ezért elkerülhetetlen a stratégiai verseny Kína és az USA között. A 2021-es esztendő még egy bizonyos puskaporos hangulatot is mutatott, különösen Tajvan kérdésében, ahol állandóan gyanakvónak és ébernek kell lenni, mert a háború kitörése is reális opció volt. Yuanhua állítása szerint fontos, hogy ellenőrizzék és elkerüljék a két oldal eredendő strukturális ellentmondásainak bővülését és szétszakadását, valamint a konfrontáció kialakulását (akár a tömbök között is), tehát harcolni kell a békéért, de nem rombolni annak érdekében, hogy elkerülje Kína a háború kitörését. 
• A tengeri stratégia: Yuanhua szerint Kína tengeri stratégiája jelenleg az „egy tenger stratégiáról” a „két tenger stratégiára” való áttérésről, valamint a feltételek megteremtésről egy (kínaiul három tenger stratégiának is hívják) teljes körű tengeri stratégia kialakításához. Kína indo-csendes-óceáni stratégiája az USA tengeri stratégiájával veszi fel a versenyt (lásd ahogy Alfred Mahan műveit fordították és tanulmányozzák a kínai akadémikusok, gondolkodók). Tíz évvel ezelőtt az Egy Övezet, Egy Út (BRI) tervezetében meghatározott öt útvonal közül kettő az Indiai-óceánra összpontosított, ami a “két tenger” - azaz a Csendes- és Indiai-óceánok “egybekötését” - stratégia kezdetét jelentette. Ezen útvonalak a Kína-Pakisztán gazdasági folyosó (CPEC) és a Banglades-Kína-India-Mianmar (BCIM) gazdasági folyosók voltak. Ez magában foglalja a felsorolt államok közötti kikötői együttműködést, a haditengerészeti kíséretet az Ádeni-öbölben, valamint egy haditengerészeti ellátó bázis építését Dzsibutiban. A “három tenger stratégia” a  Sarki Selyemút kiépítésére utal, amelynek célja a jeges-tengeri útvonal biztosítása, valamint a Hunchun mélyvízi kikötő létrehozása és annak a Tumen folyó torkolatán keresztül a tenger felé történő megnyitása. Ezek a fejlesztések lehetővé tennék Kína számára a hajózás szabadságát a Japán-tengeren keresztül.

  
  

  Térképen a Sarki Selyemút fő útvonalai. Forrás:https://pbs.twimg.com/media/DwKcDuIX4AAs2NR?format=jpg&name=4096x4096

• Biztonsági stratégia megvalósítása: Jelenleg Kína szomszédsági kapcsolatait és biztonsági helyzetét a viszonylagos nyugalom jellemzi északon, ámde vannak feszültségek délen. Ahogy szintén jellemző a stabilitás a nyugati határrégióban, ellenben  feszültebb a helyzet keleten. Ide tartoznak a Tajvani-szorosban tapasztalható feszültségek, a Kelet- és Dél-kínai-tengeren zajló viták, valamint az USA-Japán, illetve az USA-Dél-Korea közötti szövetségek súlyosan veszélyeztetik a regionális biztonságot és együttműködést Kína szomszédságában. Az Oroszország és Ukrajna közötti háború pedig tovább rontotta ezt a tendenciát.

• A 7+3 regionális együttműködési kör kiépítése: Kína már hat gazdasági folyosót jelentett be a szomszédai körül: a Kína-Mongólia-Oroszország gazdasági folyosót, a Kína-Közép-Ázsia és Nyugat-Ázsia gazdasági folyosót, az Új Eurázsiai Szárazföldi Híd elnevezésű gazdasági folyosót, a Kína-Pakisztán gazdasági folyosót, a Banglades-Kína-India-Mianmar gazdasági folyosót, a Kína-Indokína-félsziget gazdasági folyosót, illetve egy jelenleg kidolgozás alatt álló északkelet-ázsiai gazdasági folyosót. A hét gazdasági folyosó képezi majd a regionális együttműködés alapvető keretét Kína szomszédságpolitikájában, ezek elsősorban a gazdasági és a diplomáciai érdekeket szolgálják majd. Ezeket a későbbiekben három további útvonal fogja kiegészíteni: a Kína és az arab térség közötti regionális együttműködése, amelynek központi eleme a Kína-Arab Államok Együttműködési Fórum továbbfejlesztett változata; másodszor, a Kína és a dél-csendes-óceáni térség közötti regionális együttműködés, amelyet a Kína-Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodás, a Kína-Ausztrália szabadkereskedelmi megállapodás és a Kína-csendes-óceáni szigetek együttműködési mechanizmusa testesít meg; harmadszor pedig a Sarki Selyemút regionális együttműködés jön létre, amelynek középpontjában Kína sarkvidéki útvonala áll. Ennek a stratégiának a célja, hogy függetlenítse a térséget az USA-tól, valamint, hogy megtörje annak a hegemóniáját.  Ez a kínai sajátosságokkal rendelkező nemzetközi kapcsolatok új elméletének és a Xi Jinping-korszak nagyhatalmi diplomáciájának, új koncepciójának központi tartalma, valamint Kína szomszédságpolitikájának fő célja, amelyet a kínaiak röviden csak értékalapú sorsközösségnek neveznek.

  

  Térképen azon délkelet-ázsiai országok, melyekkel Kína szabadkereskedelmi megállapodást kötött

• A köztes országok megszerzése: Jelenleg csak a kínai-amerikai kapcsolatok javulásával mérséklődhet számottevően a biztonsági környezet a szomszédságban. Kínának tisztában kell lennie azzal az alapvető ténnyel, hogy Kína és az Egyesült Államok között már kialakultak “középen elhelyezkedő országok”, amelyeknek jellemzője, hogy  a Kína és az Egyesült Államok felé való elköteleződésükön könnyen képesek változtatni, más szóval oldalt váltani. Kínának határozott hozzáállással, ugyanakkor alkalmazkodó magatartást kell tanúsítania, és törekednie kell arra, hogy több középen elhelyezkedő országokkal baráti kapcsolatokat alakítson ki. Yuanhua kijelentette, hogy azon országok tekintetében, amelyekkel Kínának területi vitái vannak, arra kell törekednie, hogy azok legalább semleges álláspontot vegyenek fel a kína-amerikai viszonyrendszert illetően, ezzel biztosítva a békés fejlődést, mely megfelel Kína hosszútávú érdekeinek.

Összegzés

Yuanhua szerint a fent felsoroltak mellett Kína számára szintén fontos, hogy az eddigi diplomáciai törekvéseiben felhasznált és érvényesített win-win modellt fenntartsa, vagyis mindkét fél az együttműködések során kölcsönös előnyökre tehessen szert. Kína fokozatosan a politikai és gazdasági viszonyrendszerek központi szereplőjévé és támaszává vált a saját régiójában, illetve olyan térségekben is mint Afrika vagy a Közel-Kelet. A szakértő bízik benne, hogy szerencsés esetben Kína és a nagyszámú köztes ország közös erőfeszítései révén elkerülhető a hidegháború megismétlődése. A szuperhatalmak és regionális hatalmak lehetséges provokációival és fenyegetéseivel szemben Kínának meg kell tennie a szükséges ellenintézkedéseket és az előkészületeket, amihez szintén hozzátartozik, hogy Kína újonnan egyre több kétoldalú és többoldalú együttműködési platformokon álló “sorsközösséget” hoz létre (ennek egyik legújabb példája a BRICS plusz).

Szerző:高博