Míg az EU azon őrlődik, hogy szankciókat szabhat ki azokra a kínai vállalatokra, amelyek a meglévő intézkedések ellenére továbbra is érzékeny árukat szállítanak Oroszországnak, addig létfontosságú mérlegelni, hogy Kína hogyan reagálhat az ilyen intézkedésekre. Francesca Ghiretti, a MERICS elemzője új elemzésében azt vizsgálja, hogy Kína hogyan vezet be szankciókat, és hogyan alakul Peking politikai eszköztára.
A következő kulcsmegállapításokra jutott (amelyek ismeretével a lenti linken lévő teljes cikket is érdemes elolvasni):
1,A geopolitikai változások arra késztették Kínát, hogy megerősítse saját egyoldalú szankcióit.
2,A Kína által bevezetett szankciók és válaszszankciók világos, következetes utat követtek.
3,A Kína által egyoldalúan bevezetett szankciók száma meredeken emelkedett 2018 óta, legtöbbjük az egyesült államokbeli egyéneket, csoportokat vagy cégeket célozta meg, mindezt válaszul a Peking belügyeibe való beavatkozásra.
4,A leggyakrabban elfogadott intézkedések szorosan kapcsolódnak a szankcionáltak típusához: a magánszemélyeket vagyon befagyasztása, vízumtilalom és a kínai szervezetekkel való együttműködés tilalmával; a vállalatokat export és import ellenőrzések bevezetésével korlátozták.
5,A szankciók hivatalos jogi alapját a „Megbízhatatlan Entitások Listája” és a „Külföldi Szankciókról szóló Törvény” A kínai szankciók azonban gyakran hivatalos és nem hivatalos intézkedések keverékeként jöttek létre.
