Kína, a legnagyobb keresztény nemzet
2018. január 12. írta: kazsiafigyelo

Kína, a legnagyobb keresztény nemzet

Kínában - ahogy lényegében a világ bármely táján leszámítva a Nyugatot - dinamikusan nő a keresztények száma, már ma több tízmillióan vannak. 2030-ra akár a kétszázmilliót is elérhetik. A megtérés indokai különbözőkek lehetnek, és az is kérdéses, hogy ez a folyamat a kereszténység egészére nézve milyen következményekkel fog járni.

A helyzet különösen a Kínai Kommunista Párt számára kezd zavaróvá válni, hiszen a hivatalosan ateista rendszer minden vallási kötődést burkolt fenyegetésként fog föl. Úgy gondolják, hogy a kereszténység a "kínai harmónia" megbontására alkalmas. Ezzel együtt az alkotmány bizonyos keretek közt szabad utat a vallásgyakorlásnak. Ez Mao alatt nem volt így, és a keresztények száma azóta indult meredek növekedésnek. A keresztény egyházak csak állami felügyelőszervek mellett működhettek legálisan, így ezen kívül egy népes, földalatti, féllegális vallásgyakorlás is kialakulni látszik. Nekik a hatóságok vegzálásával kell szembenézniük, nem ritka, hogy kereszteket bontanak el, megzvarják az istenriszteletet, de általánosnak sem nevezhető ez a gyakorlat, főleg a helyi vezetéstől függ.

De mi viszi rá ezeket az embereket, hogy egy első ránézésre teljesen különböző világnézetű valláshoz csatlakozzanak? Ahogy egy kínai fogalmazott:

azt hittük, ha meggazdagszunk, boldogok leszünk, de azóta rájöttünk, hiányzik valami

Valóban, a kommunizmus majd a gyors növekedés kérdéseket vetett föl és megszüntetett sok, hagyományos válaszformát. Százmilliókat szakítottak ki a hagyományos paraszti életmódból, és a korábbi hitrendszerek - buddhizmus, konfucianizmus - üldözve volt Mao alatt. Azóta ezek is újjáéledni látszanak, de olyan keretekkel nem rendelkeznek, mint a kereszténység. Az egyértelmű, hogy itt egyszerűbb és biztatóbb válaszokat kapnak, mint az élet szenvedését hirdető buddhizmusban vagy a materialista konfucianizmusban. Kínában eleve a kereszténység leginkább karizmatikus, a csodákban különösen hívő protestáns, millenarista ága terjed. Ők az USA-ban rendelkeznek jelentős bázissal, akik többmilliós példányszámban küldenek Bibliákat. A kereszténység pozícióit erősíti, hogy az ország hivatalosan ateista, így ők kitűnnek szervezettségükkel és hitükkel, hiszen más vallás nem tudott így elterjedni.

Kereszténység és kínai univerzizmus

Képtalálat a következőre: „matteo ricci”Az első keresztény hittérítők a 16. században érkeztek Kínába, amikor az európai kereskedőhajók megközelítették az országot. A misszió vezetője a jezsuita Mateo Ricci lett, aki sikereit annak köszönhette, hogy megpróbálta összeegyeztetni a kereszténységet és konfuciánus hagyományokat. Az erkölcs, etika sok szempontból igen hasonló volt. 

Napjainkban azonban a katolikus vallás helyett a protestantizmus különböző ágai terjednek. Ezzel párhuzamosan a kínai vallások formalitássá, szokássá váltak, bár ezek kezelése a kereszténység részéről továbbra is nehézkes. Ilyen a különböző démonok, rossz szellemekben való hit és az ősök imádása például. 

Sokak szerint a protestantizmus azért népszerű, mert ellentétben a kínai hagyományokkal kifejezetten evilági és a jövőbe tekint. A kínai filozófiák lényege ugyanis, hogy a tökéletes múltat kell újra elérni, míg a kereszténység várja Jézus eljövetelét. Továbbá az evilági munka, gyarapodás a protestanizmussal egyáltalán nem ellentétes, ami szakítás a hagyományos kínai nézetekkel. 

A kereszténység terjedésére tehát magyarázat lehet a Maslow-piramis, mely szerint az emberek, miután fizikai szükségleteik kielégítve lesznek, fokozatosan a kognitív, immateriális javak felé fordulnak, és akarják efféle igényeiket kielégíteni. Ez azonban csak az egyik része a kereszténység sikerének. Másrészt még mindig, ami a Nyugatról jön, valahogy össze van kötve a fejlettséggel, modernitással. Ez a nézet a 19. században jött létre, és sok kínai vezető, reformer volt keresztény - például Szun Jat-szen vagy Csang-Kaj Sek. Szerintük Kínának lényegében mindent át kell vennie a Nyugattól, hiszen az őt teljesen lehagyta. Ez magyarázza talán, hogy a keresztények főleg a társadalom felsőbb rétegeiből érkeznek. Az a világ, a kapitalizmus és kereskedelem, ahol ők mozognak, a Nyugat által lett létrehozva, a szabályok nem Kínában lettek meghozva. Sokak szerint a kereszténység által otthonosabban mozoghatnak ebben a világban. 

Persze ezt korántsem osztja mindenki, és a rezsim is főleg azzal próbálta elejét venni a további terjedésnek, hogy hagyományos vallásokat támogat, de legalábbis egy kínai kereszténységről beszélnek. Bizonyos szempontból Kína a kommunizmusnak is egyedi változatát hozta létre, és a kereszténységet is integrálni akarják, hogy a "harmóniába" illeszkedjen, a kormány már létrehozott ezzel foglalkozó szervet. Ennek  szerepe, hogy kidolgozza  a "kínai kereszténységet". A kínai nacionalizmus másfelől könnyen szembe találhatja magát a kereszténységgel, hiszen a modernkori története a vallásnak a 19. században kezdődött, amit a "megaláztatások korának neveznek", amikor Nagy-Britannia legyőzte az Ópium-háborúkban Kínát, és így a nyugati misszionáriusok szabad bejárást kaptak az országba. 

A párt és a kereszténység

A viszony a Vatikán és Kína közt sosem volt jó, napjainkra kvázi konszenzusos úton, erős kommunista beleszólás mellett lesznek a püspökök kiválasztva. Egy tavaly elfogadott megállapodás értelmében a felügyelő szerv jelöli a püspököket, akiket viszont a Vatikán elutasíthat. Bizonyos szempontból egy új hozzáállás látszik föltűnni a kormány részéről - ahogy már szó volt róla, engedményekkel próbálják "pacifikálni", a rendszer részeivé tenni a vallásokat. A párt viszonya tehát ambivalens - pár éve ugyanis még kereszteket romboltak, mert azok zavarták egy város arcképét. Az érintett tartomány Wenzhou (Vencsú) volt, ahonnan a jelenlegi pártfőtitkár, Xi Jinping származik. Ő hívő buddhista, ráadásul erősen nacionalista is. Programját a kínai nemzet megfiatalodásnak nevezi, amit összeköt a régi hitek és etika fölújításával. De vajon van-e alapja a félelmüknek?

A neves társadalomtudós, Samuel P. Huntington szerint - a 20. századi tapasztalatok alapján - összefüggés van a kereszténység és a demokrácia terjedése közt. Erre hozza föl példaként a már említett Dél-Koreát, ahol a lakosság legalább negyede keresztény volt a 80-as években, amikor a diktatúra leépült. Tajvanon szintén erős pozíciókkal rendelkeznek a keresztények, a politikai elit körében. Japánban még a második világháború előtt a demokrácia fő támogatói (és a kommunisták érdekes módon) keresztények voltak. Az tény, hogy a kereszténység támogatja az emberi jogokat, továbbá nagy hangsúlyt fektet az emberi méltóságra, melyek a demokrácia építőkövei Régóta foglalkoztatja a tudományt az a kérdés e mellett, hogy a konfucianizmus kompatibilis-e a népképviselettel. Kínának azonban a felső rétegei különösen fogékonyak a kereszténységre, nem kevesen a vidéki párvezetők közül. A másik fontos hely az egyetemek. Azt is fontos azonban megjegyezni, hogy Kínában a külföldi hittérítők szerepe egyre kevésbébb jelentős, sőt, jelenlétük néha a kínai hívőket is feszélyezi. A prédikátorok gyakran audidakta módon magukat képzik ki a Bibliából, és értelmezik is azt. 

Hosszú távon további kérdések is fölmerülnek: Kína mily módon fog belesimulni a mai keresztény közösségbe? Egyesek szerint a kínaiak ebben is - mint mindenhol - a vezető szerepre törhetnek, hiszen ők fognak a legnagyobb hívő közösséggel rendelkezni (200-250 millió főről beszélünk 2030-ban a jelenlegi évi 7%-os növekedés mellett, az USA népessége 320 millió körül van, de közülük nyilván nem mindenki hívő). Vagy ők lesznek Kínán belül a Nyugat-barátok, akik demokratizálják az országot? Ezek nyilván megválaszolhatatlan föltevések, de civilizációs szempontból az egyik legérdekesebb történelmi pillanatról beszélhetünk - a Kelet és Nyugat közt olyan szintű eszmecsere valósul meg, mely a történelem során korábban sose. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://keletazsiafigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr613554229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

satie · http://321.hu/sas 2018.01.13. 09:50:37

Áttekintve az utóbbi mintegy 5000 évet, lett írásrendszer, aztán lett egy közel-keleti fickó egy hosszú távon jól működő elég fasza globális üzenettel, lett hozzá előbb Kínában, majd Amerikában olcsó adathordozó: örvendetes lenne látni, hogy például a halálbüntetés és a kínzás megszűnik az egész világon :-)

tena_lady 2018.01.13. 11:55:47

Építhetnénk új kapcsolatokat mondjuk az unitárius vallás elterjesztésével. :P

11110000 2018.01.13. 16:37:08

Ja, mert a középkori keresztények többsége hú, de kurva boldog volt...

@satie:
"lett egy közel-keleti fickó egy hosszú távon jól működő elég fasza globális üzenettel,"
Kár, hogy ez a fickó csak fikció, mint Csipkerózsika, valójában sosem élt, az üzenet meg kurvára nem működik jól, csak a keresztény papok haszonszerzését és élősködését szolgálja.

Ha már mindenképp valami fickó meg működő üzenet, akkor egy valóban élt indiai, jó 500 évvel a közel-keleti mesealak előttről. Az is kamu ugyan, amit ő hirdetett, de jóval kisebb mértékben.

satie · http://321.hu/sas 2018.01.14. 12:40:21

@11110000: Te történész vagy? Mert a történészek szerint a rendelkezésre álló számos nem vallási, hanem független történelmi dokumentum szerint szemernyi kétség sincs afelől, hogy Józsué ben Juszuf, a latin fordításban Jézus, megállapíthatóan élő, történelmi személy volt. A keresztény és más egyházak haszonszerzési akcióihoz semmi kétség nem fér, azonban például a vérbosszú és hasonló helyett például a jogfejlődésben az, ami Gilgames eposzban, vagy Ábrám és Abiméleknél vagy az evangéliumokban vagy számos forrásban olvasható óriási hatással bírt az elmúlt ezredévek során, ez nem csak a jelenlegi bő másfélmilliárd ténylegesen vagy finoman szólva "bemondottan" keresztényre igaz, hanem szinte bárkire. Utalnék például Gandhi munkásságára, az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és azzal összhangban az EU Emberi Jogi Chartájára, ami kötelező érvényű az EU-ban (lásd fent például a halálbüntetés és kínzás tilalma vs. a korábi évszázadok hatósági gyakorlatával). Szóval ebben a jogfejlődési folyamatban, amelynek mi is részesei vagyunk a legtöbb vallásalapító, így többek között a megnevezett személy és persze még többen jelentős szerepet játszottak.
süti beállítások módosítása