Olimpiát rendezni dicsőség és általában üzenet a világnak. Így volt ez a 2008-as pekingi olimpia esetén, amikor Kína jelezte, visszatért a nagyhatalmak közé, vagy két éve Rióban, ahol a brazilok mutatták meg, hogy ez mennyire nem sikerült nekik. A téli olimpiák persze kisebb népszerűségnek örvendnek, de az eredeti szellemiség ellenére úgyanúgy megvan a politika tartalmuk.
Dél-Korea, amikor még 2011-ben ki lett választva az olimpia helyszínéül, nem akart ezzel többet elérni, mint hogy gazdaságilag erős, korrekt országként mutassa be magát, többen ismerjék a nevét. Korábban egyszer, 1988-ban tartottak nyári olimpiát, aminek üzenete egyértelmű volt: az ország megmutatta, hogy fejlett, iparosodott országgá vált, igaz ázsiai kistigris lett. Az elmúlt évben az észak-koreai rakétakísérletek hatására azonban más jelentése is lenni kezdett a téli játékoknak.
Az északi szomszéd közbeszól
2017 nyarán fölmerült, hogy mi lenne-e, ha az északi szomszédban tartanának meg pár versenyszámot. Erről azért nem volt szó korábban, mert ugyanezen évben volt egy kormányváltás Dél-Koreában, és lett baloldali miniszterelnöke az országnak, aki a minél szélesebb körű együttműködésben látja az észak-koreai diktatúra puhításának módszerét. Így néha ő fékezte meg Trumpot, hogy tovább eszkalálja a helyzetet, és próbálnak minél több segélyt eljuttatni az országba. Ez a próbálkozás azonban már kései volt, hiszen fél év alatt nem lehet fölépíteni az olimpiai infrastruktúrát.
Olimpiák Ázsiában
A (téli) olimpiákat vizsgálva egyébként az is egy érdekes jelenség, ahogy Ázsia egyre jelentősebb szerepet kap a rendezésben. A kontinensen eddig kétszer, mindegyik alkalommal Japánban rendeztek Téli Olimpiát, legutóbb 1998-ban, Naganóban. Ugyanakkor a következő Kínában lesz. Ráadásul a 2020-as Nyári Olimpia helyszíne pedig Tokió. Ennek azonban az is oka, hogy a nyugati országok számára egyre kevesebbet jelent az olimpia, a városok nem akarják vállalni az ezzel járó terheket. Tokióban is a háttérben nagyon komoly vita folyik erről, ebbe bukott bele lényegében a kormánypárti kormányzó. Az ázsiai nemzetek egyelőre fogékonyabbak erre, ráadásul összességében errefelé ritkábban járt az olimpiai láng.
A költségeket tekintve egy téli olimpia kisebb kiadással jár, mint egy nyári, de az oroszoknak négy éve sikerült megoldani, hogy minden idők legdrágább olimpiáját valósítsák meg, 50 milliárd dollár értékben. Ezzel ugyanis az addigi rekorder pekingi olimpiát is lehagyták, ami 44 milliárd dollárba került. Jól látszik tehát, hogy az ilyen grandiozitás a diktatúrákra jellemző. A pyeongchangi olimpia teljes költségvetése a becslések szerint nagyjából 10 milliárd dollár körül fog alakulni.
Jelen állás szerint a két Korea egy zászló alatt fogja fölvezetni az Olimpiát február 9-én. Ez az elmúlt húsz év nagyjából összes olimpiáján így történt, a meglepetés, hogy sor kerül rá a mostani, rakétakísérletek mellett is. Ezen kívül egy egyesített női hokicsapatot is kiállítanak. Másfelől viszont az észak-koreai részvét nagyjából eddig terjed, hiszen a szankciók miatt Kim Dzsong Un nem engedte, hogy a sportolók kvalifikálják magukat. És sajnos sokszor volt már példa arra, hogy az utolsó percben mondjanak le egy ilyen eseményt. Nemrég derült ki, hogy pont azon a héten lesz egy hatalmas katonai parádé, ami az ország hetvenedik évfordulóját ünnepli.
Észak-Korea az ilyen eseményeket főleg arra használja föl, hogy bemutassa, igenis hajlandó az együttműködésre. Másfelől az aranyérmet nyerő versenyzők megkapják a tiszteletet, őket büszkén mutogatja a rendszer otthon, persze az elzártság miatt a lakosság kevésbébbb tud ennek örülni. Kim pár hete még arról beszélt, hogy itt az ideje, a két Korea közti mélyebb párbeszédhez, együttműködéshez. Ez elsőre furcsának hathat, de a rezsim jellemzője a kiszámíthatatlanság. Az egyesülést távlati célként mindkét ország napirenden tartja (részletesebben: Mivel járna a két Korea egyesülése?) A valóság azonban az, hogy e mögött is inkább számítás, mint őszinte nemzettudat van: a cél, hogy a déli lakosságot (akik erősen együttéreznek a szankciókkal sújtott ország népével) elbizonytalanítsa, és megkérdőjeleződjön az USA-val való szövetség.
Másfelől a két Korea közt a sport kétélű kardként funkcionál - egyfelől a sportdiplomácia nyilván bizalmat szül, de egy-egy, a két ország közt rendezett mérkőzés mindig plusz jelentést kap, különösen a futball világában. Utoljára a 2010-es Dél-Afrikai VB-re jutott ki a két Korea egyszerre, ráadásul ekkor a selejtező alatt egy csoportban voltak.
