Az egyesítésről mostanában kevés szó esik, viszont a dél-koreai kormány az egyik legelkötelezettebb és nyitottabb apparátussal rendelkezik a köztársaság történetében, ami az észak-koreai ügyeket érinti. Magát az egyesítést általában a német modell alapján képzelik el - egy piaci és egy kommunista ország válik eggyé, és a következmények is hasonlóak lennének, ráadásul a bonyolult biztonságpolitikai helyzet is egyezik.
A folyamat bekövetkezésének több útja is lehet. Először is - ez az a szcenárió, amit a dél-koreai jobboldal, és talán Trump is követ - számolni kell azzal, hogy Észak-Korea egyszer csak összeroppan. Ilyenkor az elemzők az arab tavasszal példálóznak, viszont ha a tényeket nézzük, az akkor kulcsfontosságú tényezők - internethasználat, jólét, informáltság - hiányoznak. Észak-Koreában a társadalom nem valószínű, hogy fölkelne. A rendszer elnyomó jellege ellenére ugyanis sokan nem is igazán találkoznak az állammal. Az erőszak igen decentralizált (a menekültek is inkább a börtönőrök, és nem a rendszer brutalitásáról beszélnek), ráadásul ma már a GDP fele magánszektorban kerül előállításra, és az elosztás is döntően piaci alapon működik.
Dél-Korea stratégiája konkrétan az volt, hogy röplapokat dobtak le, és a szankciók miatt - melyek tovább rontották az életszínvonalat - egy belső bomló folyamatra számítottak. Ezzel szemben Észak-Korea elitje a külpolitikára fókuszál, magyarul ők innen látják a rezsim végének okozóját.
A baloldal, mely hatalmon van Dél-Koreában, már kevésbébb ért egyet Trump agresszív politikájával (szankciók, hadi lépések fontolgatása). A kormányfő olyan minisztereket rakott kulcspozícióba, akik elkötelezettek az unifikáció mellett, és ezt főleg békés úton hajtanák végre. Az út ehhez különböző bizalomépítő mechanizmusokon át vezetne, tehát kulturális közeledés, csereprogramok, és a gazdasági együttműködés. A dél-koreai tőke egyes elemei üdvözölnék ezt a politikát, és amikor jobb volt a viszony, komoly kirendeltségekkel rendelkeztek Észak-Koreában. Ebben az esetben az összeolvadás szinte spontán módon történne, amikor már a kapcsolatok révén elég erős kötés jön létre a két ország között. Ennek is megvannak a szkeptikusai persze. Az is igaz ugyanakkor, hogy ezt az utat még nem járták be, hiszen a baloldal történelmileg gyenge Dél-Koreában.
Az egyesítés és a társadalmak
A koreai lakosság megosztott az egyesítést illetően, bár hivatalos szinten, még mindkét fél szempontjából ez van meghatározva célként, és léteznek ezzel foglalkozó minisztériumok is. Ezzel együtt a kulturális különbségek egyre nőnek - az észak-koreaiak el voltak zárva a külvilágtól, míg Dél-Korea lényegében Kelet-Ázsia kulturális központjává, egyik legszínesebb pontjává vált. Az észak-koreai lakosság tisztában van azzal, hogy egy egyesült Koreában ők alárendelt szerepben lennének, a menekülteket ráadásul sokszor le is nézik Dél-Koreában. Viszont továbbra is fontos a szolidaritás érzése - mind a bal-, mind a jobboldal föllépett már akár az USA-val szemben is, hogy enyhítse a szankciókat, amik egyértelműen a lakosság életszínvonalát csökkentik.
Egy elképzelés az egyesült Korea zászlajáról forrás: reddit
A dél-koreai kormány már tett gesztusokat, annak ellenére, hogy az elnök, Moon Jae-in már a tesztek után lett beiktatva (májusban). Ekkor kilátsába helyezték a közös, határmenti ipari park, Keszong újranyitását, élelmiszer, gyógyszersegélyek szállítását. Erre Észak-Korea érdemben nem reagált. A jelenlegi helyzetben ez már visszalépés lett volna részükről, miközben a téteket magasra tették: amennyiben elfogadjuk, hogy Észak-Korea egy stratégiát követ, úgy annak az értelme az lehet, hogy a feszültséget folyamatosan fokozva az USA leül velük tárgyalni.
Azt is figyelembe kell venni, hogy az egyesülés gazdasági következményei minden esetben terhesek lesznek Dél-Korea számára, egyes szerzők szerint erre nem is lenne képes. Amennyiben az első eset következik be, úgy folyamat sokkal költségesebb lesz: számítások szerint ekkor az észak-koreai GDP 10%-al is visszaesne, ráadásul ezt ellensúlyozandó a dél-koreai kormánynak kéne lépéseket tennie, ami magával rántaná a dél-koreai gazdaságot is, hiszen kiáramlana a pénz. A második esetben is számolni kell tőkekiáramlással, nagyjából a GDP 1,5%-a lenne reális, aminek középtávon is érezhető hatásai lennének. Ez a két gazdaság asszimetriája miatt már az észak-koreai gazdaság 60%-ának felelne meg. Ebből a folyamatból - miután piaci alapon történik - végső soron a dél-koreaiak is profitálnának, ahogy az észak-koreai termelékenység és fogyasztás nőne. Az két ország nagyjából 15 év után lenne összehasonlítható helyzetben ezek után. Ezek a reformok valószínűleg a kínai modellt követnék, tehát csak az észak-koreai gazdaság egy része lenne kitéve kapitalizmusnak, és fokozatos átalakulásról lenne szó.
Ami hatással szintén számolni kell, hogy a dél-koreai lakosság 0,25%-ának megfelelő embertömeg érkezne az országba az északi szomszédból. Ez további súrlódásokat okozhat. Napjainkban a dél-koreaiak fiatalabbik része már nem igazán támogatná az egyesítést, hiszen az ország jelenleg is gazdasági problémákkal küzd, relatíve magas a fiatalkori munkanélküliség, és a jövőjüket is féltik ezek az emberek.
| Dél-Korea | Észak-Korea | |
| Népesség (millió) | 50,4 | 25,3 |
| GDP/fő | 35750$ | 1300$ |
| Fő kereskedelmi partner - részesedés | Kína - 25% | Kína - 90% |
| Hadi kiadások GDP százalékában | 3% | 22% |
Kérdéses az is, hogy milyen lenne az egyesült Korea politika elköteleződöttsége. Sokan úgy gondolták, az ország Kína szövetségese lenne, hiszen még mindig erősek az ellenérzések a másik térségbeli hatalom, Japán ellen. Ez viszont ma már nem ilyen egyértelmű, de Kína támogatásával csak úgy mehet végbe a folyamat, ha egy kvázi semleges ország jönne létre. A dél-koreai gazdaság már ma is erősen függ a kínai gazdaságtól, tehát vannak közös pontok. Ami súrlódás a két ország közt fönnáll, az mind Észak-Korea létére vezethető vissza. Korea történelme során mindig is próbálta magát függetleníteni. Elképzelhető, hogy egy, a négy nagyhatalom (USA, Oroszroszág, Kína, Japán) közt balanszírozó politikát folytatnának, és nem köteleződnének el.
Ami ennek a továbbgondolása hogy mi lenne a sorsa az atomfegyverarzenálnak, ami Dél-Korea északi szomszédjától örökölne. Amennyiben az összeomlás katonai okból következik be, úgy az valószínűleg az USA által meg lenne semmisítve. Másfelől viszont - az egyensúlyozó külpolitikát a nukleáris fegyverek birtoklása sokkal effektívebbé tenné. A nemzetközi viszonyokban úgy látszik, hogy az atomfegyver az, ami a függetlenség garanciája (lásd Észak-Korea)
Amikor az unifikácó realitásáról beszélünk, hogy vajon lehetséges-e a jelenlegi események után, akkor sok kétségünk lehet. Ahogy szó volt róla, ma már Észak-Koreának kevés a dél-koreai jóindulatú kezdeményezés, nyitás, segélyek, helyette permanens függetlenséget akar. Ezzel együtt ezt megszerezve a kínai utat követő gazdasági reformoknak lehet létjogosultsága. A jelenlegi feszült állapot főleg az USA-val szemben áll fönn, Dél-Korea a megbékítés, az engedékenység pártján áll.
http://www.eastasiaforum.org/2013/07/10/no-simple-scenario-for-uniting-the-koreas/
http://www.eastasiaforum.org/2017/08/30/south-korea-should-prepare-for-reunification/
