Hszi Csinping (Xi Jinping) már biztos, hogy be fog kerülni a kínai történelemkönyvekbe, de ha így folytatja, az alkotmányba is - mint elődei. Egyesek az új Mao, mások a reformert, Teng Hsziao Pinget látják benne. Ki ő, honnan került föl ilyen magasra, és mik a céljai Kínával?

 Hszi Csinping pályája 2007-ben indult el szignifikánsan fölfelé, bár befolyásos, kádercsaládból származik, és addig is a sanghaji szervezet vezetője volt. Ekkor került be a Politikai Bizottságba, ráadásul ekkor döntöttek erről a posztról szabad választással, és jelölték ki a 25 tagot. 2012-ben már a párt első titkára lett, ugyanakkor ő volt az első, akit nem Teng (a Mao utáni vezető) választott ki. így egyfajta legitimitációs problémákkal küzd, és tartja fontosnak, hogy a saját emberei üljenek a kulcspozíciókban. A mostani kongresszuson egyértelmű, hogy újra bizalmat kap, hiszen kihívója nem akad. A kérdés, hogy megszegve a szabályokat, három ciklust vállal, amivel ráadásul a 68 éves megválaszthatósági küszöböt is átlépné 2022-ben. 

Azóta egyre gyakrabban hasonlítják Mao-hoz, hiszen centralizálni akarja a hatalmat. Meghirdetett egy háborút a korrupció ellen, ami kiváló eszköz arra, hogy a potenciális ellenfeleit politikailag megsemmisítse. A hadsereg vezető személyeit (Xu Caihou, Guo Boxiong), és több vélt 2022-es aspiránst már eltávolítottak (Sun Zengchai). A mostani kongresszuson még több hozzá hű embert fog kinevezni, és így valóban minden ügyet indirekt módon ellenőrözni tud.  Ilyen a hadsereg, gazdaság kérdése, amelyek reformokra szorulnak, továbbá az erősen decentralizált Kínában a provinciák pártvezetői is tőle fognak függeni.

Mégis páran a Kínát a reform útján elindító Teng Hsziao Pinghez hasonlítják. Teng is elindított egy korrupcióellenes hadjáratot, bár az is igaz, hogy ő hozta létre azokat a néhol informális szabályokat, amik a személyi kultusz újbóli kialakulását akadályozzák meg. Ekkor alakult ki az a gyakorlat, hogy Kínában közösségi döntések születnek, melyekért az egész tagság, vagy bizottság felelős. A Teng után megválasztott vezetők általában az elődükre hivatkoztak, és ők hozták létre a kultuszukat - ugyanis az előd által lettek kiválasztva, így annak ajnározása az ő legitimitációjukat erősítette. Hszi viszont már egyre inkább az erős vezető szerepében tetszelgett, az állami média segítségével. 

Hszi mindenesetre még óvatosnak tűnik - maga is az előző két vezetővel, Jiang Zeminnel és Hu Jintaoval jött be, és tartotta meg beszédét. Főleg előbbi még mindig komoly tiszteletnek örvend, míg utóbbinak a még megmaradó emberei (ő 2012-ig volt pártfőtitkár) el lettek távolítva. 

Ez a fajta hatalomkoncetráció ugyanakkor veszélyekkel is jár. Bár egyértelmű, hogy a gazdaság gondjait mélyreható reformokkal lehet megoldani (A kínai gazdaság problémái - a gyors növekedés vége?) - eladósodottság, lassuló növekedés - de a felelősség miatt itt jobban meg is égetheti magát. Ha ő lesz az az ember, akitől minden függ, akkor a hibák, bukások is miatta történnek. A koreai krízis nem megfelelő kezelése akár vezethet ide is, mint ahogy a párt és Hszi legitimitációja szempontjából a magas gazdasági növekedés is kritikus. 

Egy egyre terjedő értékelése Hszi két ciklusának, hogy míg az elsőben megszerzi a politikai hatalmat teljes mértékben, addig a másodikban a gazdaság növekvő problémáit teszi rendben. Hszi nyilvánvalóvá tette, hogy nagyobb állami szerepvállalást, vagy inkább iránymutatást tart szükségesnek. Ez akár a gazdasági liberalizációt is megakaszhatja, hiszen az első ciklusban az állami vállalatokat is sokszor pártkáderekkel töltötte föl. Azt, hogy Kína merre fog tartani a kongresszus után, egy következő bejegyzésben fogom elemezni. 

 Ha tetszett a cikk, támogass egy like-al

borítókép forrása:https://www.wsj.com/articles/in-china-xi-embraces-maos-radical-legacy-1463153126