Kína a közelmúltban elindított egy 11 milliárd dolláros „sivatagi alapú” megújuló energiaprojektet a belső-mongóliai Kubuqi-sivatagban (库布齐沙漠 Kùbùqí Shāmò), amelynek célja, hogy 2025-re 5 GW energiával járuljon hozzá az ország energiamixéhez.
- 5 GW nagyjából 2,5 paksi atomerőműnek felel meg (2000 MW-os elektromos összteljesítménnyel számolva)
A Kubuqi Base néven ismert projekt kiterjedése várhatóan 6300 négyzetkilométernyi lesz, nap- és szélerőművek egyvelegéből áll majd.
A projekt célja Kína energiaszükségletének kielégítése, miközben az ország szénlábnyomát igyekszik csökkenteni, lényegében pedig egy ambiciózus kezdeményezés a sivatag fenntartható energiaközponttá való alakítására. A több mint 18.000 négyzetkilométeren elterülő Kubuqi-sivatag elsivatagosodástól szenved, a projekt eredményeként a sivatag teljes területének harmada kerülne beépítésre, ezzel pedig valamilyen szinten újra hasznosulóvá.
A Kubuqi Base projekt különféle megújuló energiatechnológiákat, például koncentrált napenergiát (CSP) és szélturbinákat használ majd villamos energia előállítására. Ez nagyjából 2,5 millió napelem és 1000 szélturbina telepítését jelentené, amelyek együttes teljesítménye 5 GW. A szélturbinák 150 méteres magasságú egységekkel lettek tervezve, a napelemek összfelülete pedig 3000 focipályának megfelelő területet fed majd le. A projekt során olyan energiatároló rendszert is alkalmaznak majd, amely a termelési csúcsidőszakokban tárolja az energiát, és az alacsony termelési időszakokban bocsátja ki.
Energiatermelés szempontjából tehát elmondható, hogy a Kubuqi Kína egy olyan kísérlete, amelytől látszólag használhatatlan területeket akar hasznossá tenni.
A projekt sikere példaértékű lehet Kína számára, hogy a már kiterjedtnek vehető nemzetközi napelem üzletét tovább erősítse; akár kisebb területek, régiók teljes energetikai fejlesztését is exportálható know-how-á tegye.
További érv a projekt inkubátor jellege mellett, hogy 2021-ben Kína megújuló energiatermelési kapacitása 1063 GW volt, ami közel 45 százaléka az ország teljes termelésének. Emellett eltörpül a Kubuqi-ből remélt 5 GW-os plusz, azonban az ország keleti felében zajló fejlesztési trend szempontjából nem elhanyagolható elem Kína energirendszer-weiqi tábláján. A kínai kormány tervei szerint ugyanis 2025-ig villamos energiájának 33 százalékát megújuló forrásból kell előállítania, a Reuters egy korábbi jelentése szerint pedig Peking terve az, hogy 2030-ra 1200 GW-ra növeljék a szél- és napenergia-kapacitást.
Összegezve tehát 2 év múlva a kínai vezetés csak szél- és napenergiából vár majd annyi energiát, amennyit 2021-ben még a teljes megújuló energiaszektor sem termelt.
A probléma leszalámizása, a cél apró lépésekben való elérésének módja nem újkeletű megoldási módszer Kína megaprojektjeiben. Persze egyes körökben automatikusan felvethet olyan kérdéseket, hogy megéri-e ennyi energiát és tőkét mozgósítani, vagy hogy ez piaci alapon egyáltalán megtérül-e a következő párszáz évben. A válasz az esetek többségében is kínai lehet: meglehet.
A Kubuqi Base viszont nem csak egy egyedülálló projekt a régióban, azzal párhuzamosan több más projekt is folyamatban van, amelyek a sivatag különböző részeink reorganizációját célozzák. Folyik itt még homoki növényekkel való beültetés, félsivatagos területek újrafüvesítése, öntözési módszerekkel, valamint új legelő és termőföld kialakításával kapcsolatos módszerek kísérletezése. A cél mindegyik esetben ugyanaz: újrazöldíteni a kietlen területeket (vagy energiatermelésre alkalmassá tenni).
Ezek a projektek egyértelműen hasznosulhatnak a helyi gazdák és ide irányuló munkaerő lekötésével, azonban a homokfogó vegetáció telepítése egy meglehetősen lassú, energiaintenzív, és sokára megtérülő folyamat, amely hosszú távú és folyamatos támogatási rendszer meglétét igényli, hogy ne forduljanak a visszájára a megkezdett területzöldítések. A területbefolyásolás kuriózum jellegéből adódóan valamilyen mértékben a terület látogatottsága is növekedni látszik (Pekingtől légvonalban 500-600 km-re található), edukációs programok sorával hívják fel kínai tanintézményekben az elsivatagosodás veszélyére a hallgatóság figyelmét, ezen keresztül pedig egy sor más környezetvédelmi érzékenyítés is átadható, amely nagyobb méretekben a lakosság klímapacifikálását célozza.
Pekingben véget érhetnek a homokviharok idővel – márha célba érnek a területzöldítési projektek, ugyanis a szállóhomok időszakosan a kontinens belsejéből eredő nagysebességű szélviharokkal párosulva a Peking-Tianjin területeket is elborító homokviharokat eredményezhet. Személyes tapasztalatok alapján is elmondható, hogy levegőben szálló homok közel sem kényelmes vagy éppen egészséges életkörülmény, ráadásul a hétköznapi élet több területén is fennakadásokat tud okozni.
A Kubuqi környéki kísérletcsomag tehát lényegében egy homokból elemet vagy termőföldet kísérlet, ami első hallásra nagyon vonzó lehet olyan más eurázsiai vagy afrikai országoknak, ahol hasonlóan nagy problémákat okoz a sivatag terjedése. A probléma megoldása ugyanis egy sikeres kínai rekultivációs programcsomag esetében azt is jelentheti, hogy Peking akár exportálhatja is modelljét egyfajta „mega-öko-exporttermék” formájában, amelyhez fejlettségi szinttől függetlenül eszközöket, munkaerőt, technológiát, know-how-t és nem utolsó sorban tőkét is tud majd biztosítani az aktuális helyi körülményekhez igazítva.
Egy fejlődő ország régiójának sok területen jelenthet előrelépést egy az ordoszihoz hasonló „oázis-projekt”: növelheti energiabiztonságát és önállóságát, újabb területekkel bővítheti agráriumát, akár több tízezres méretekben köthet le aktív munkaerőt helyben, egy sor fejlesztést valósíthat meg az infrastruktúra és ellátórendszerek terén. A kérdés valójában inkább az exportálhatóságban rejlik, az egyelőre ugyanis nem belátható, hogy egy kínai alapokon nyugvó, Kínában működni látszó módszer mekkora erőráfordítással válik aktualizálhatóvá egy idegen területen, idegen környezetben. Kulcskérdés, hogy egy hasonló projekt kivitelezéséhez komoly tőke allokációja is szükségeltetik, így egy a részvételre aspiráló fejlődő ország nagy eséllyel hitel felvételére kényszerülne, amelyhez Kína esetében valószínűleg valamilyen logisztikai vagy erőforráshoz kötődő koncesszió ellentételezésével realizálódhatna. Mivel a gazdasági kihozatala egy hasonló megaprojektnek nem mondható kritikus szinten hasznosnak, ezért önmagában egy Kubuqi-kaliberű programcsomag nem tűnik túl eladhatónak, vagy legalábbis elég erősen függ a célterületen lévő kormány és nagyobb üzleti körök támogatásától.
Vagy mégis?
Eddig jóformán az a kép rajzolódhatott ki a kínaihoz hasonló öko-megaprojektekről, hogy a hatékony sivatagosodás elleni fellépés a nagyhatalmak szintjén mozgó államok luxuscikke, elsősorban az alacsony megtérülési lehetőség, valamint a magas tőke és munka befektetési igény miatt. Azonban nem szabad megfeledkezni azokról a gazdag Öböl-menti államokról, amelyek nemzetgazdasága olajon alapul, ugyanakkor sivatagos területeiken prosperálhat egy hatékony sivatag revitalizációs eszközrendszer. Egy ilyen helyzetben akár Kína növekvő nyersanyagigényét csillapíthatja know-how-jának megfelelő hasznosításával, ehhez azonban még mindenképpen meg kell várni a 2025-ben várható jelentések eredményeit, valamint hogy a potenciális nemzetközi partnerek politikája mennyiben lát több előnyt mint hátrányt a Kínával való együttműködésben.
Jelenleg Kína a legtöbb üvegházhatású gázt kibocsátó ország. A Kubuqi projekt hatása már érezhető a régióban, csupán az építési szakaszban több mint 40.000 munkahelyet teremtett, jelentősebb hatások értékelhetőségéért viszont még érdemes kivárni a 2025-öt. Az ilyen és hasonló programok is hozzájárulnak az ország 2030-as szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló célkitűzésének teljesítéséhez.
Pavlicsek(庞博)
Gondolatindítók voltak:
The Greening of China's Kubuqi Desert: What We Can Learn | Time
China to add 55-65 GW of solar power capacity in 2021 -industry body | Reuters
Model of desert economy: turn the desert back green again - CGTN
Mega solar, wind facility in pipeline in N.China - Chinadaily.com.cn
Kubuqi a successful example of desert greening - Opinion - Chinadaily.com.cn
UN agencies to launch report on 'Kubuqi Model' (scio.gov.cn)
