Ázsiában a kereszténység a legtöbb országban egy kisebbség hitét jelenti, ugyanakkor a Krisztus-hívők száma dinamikusan növekekszik. Ezzel együtt a "Karácsonyozás" nyugati kultúrája az itteni országokat is meghódította, a plázák speciális díszítést kapnak, az emberek valahogy kezdenek ott is másképp tekinteni erre az időszakra.
Ez persze országonként változó, hogy mit jelent. Általánosságban Ázsiában az év fő ünnepe az újév, aminek időpontja országonként is változó. A japánok már január elsejét ünneplik, míg a kínaiak (és sok velük határos ország) a saját mozgó holdújévüket. Ez alól persze kivétel a keresztény Fülöp-szigetek. Azonban miután az ország az egyenlítőtől nem messze fekszik, itt a karácsony elég enyhe, nem ritka a napsütéses, meleg időszak ilyenkor. Az ország lakossága mélyen vallásos, és itt, szemben sokakkal Európával és Amerikával, a vallási jelentés is mélyen meg van élve (még szembeötlőbb ez a Húsvét idején, ahol sokan keresztekkel indulnak útra). Itt is megjelennek a szokásos kellékek, a fenyőfa (az éghajlati viszonyok ellenére), karácsonyi dalok és a pulyka. a képen is látszik, hogy karácsonykor itt nem kell télikabátot hordani
Kyoto-i látkép egy bevásárlóközpont mellett
A többi nem keresztény országban talán Japánban alakult ki ennek leginkább tradíciója. Ők már kicsit másképp tekintenek a Szentestére. Itt az a szokás, hogy mindenkinek a a barátaival kell azt eltöltenie, különben a babona szerint egyedül (barát/barátnő) nélkül marad az elkövetkező évben. E mellett valamilyen oknál fogva ilyenkor epertortát szokás enni. Az utcákon nem ritka az ünnepi kivilágítás, bár inkább fények vannak, mintsem szimbólumok, de itt-ott egy fenyőfa is fölbukkan. Ráadásul itt a karácsonyi havazás sem ritka..
Kínában a kereszténység helyzete elég érdekes: bár ma nagyjából a népesség 1%-át adják, ezzel együtt lészámuk dinamikusan nő, 2030 körül már valószínűleg többszáz millióan lesznek. Számukra a kereszténység nagyon is élő, hiszen maximum szüleik léphettek be az egyházba, ugyanis Mao Ce-Tung alatt a vallások gyakorlói üldözve voltak (azóta állami felügyelet mellett engedélyezett). Így a keresztények nagyja ilyenkor templomba megy. Ahogy Japánban, úgy itt is előfrodulnak a karácsonyi díszítőelemek a nagyobb városokban. Ami itt még inkább érvényesül, az a kereskedelmi fölhasználása az ünnepeknek. Próbálnak decemberben egy fogyasztási kultúrát meghonosítani, ezzel fölpörgetve a forgalmat. Karácsonyi zene szól a plázákban és fenyőfákat is állítanak. Persze ez is maximum a lakosság felét érinti, akik a partmenti, nagy városokban élnek, ahova a nyugati szokások először érkeztek meg. Egy belsőbb tartományban lényegében semmilyen nyoma sincs a Karácsonynak.
Dél-Korea szintén érdekes képet fest ebből a szempontból - az ország majdnem 30%-a keresztény, az ő nagy részük (vagy felmenőik) a múlt század 60-as, 70-es éveitől tértek át erre a vallásra. Itt megjelenik a karácsonyi ajándékozás, illetve a speciális édességek - mint Japánban - is. Ilyen a "karácsonyi torta" és a fagylalt. A nem keresztény lakosság is "kiveszi" Karácsony napját, ez általában munkaszüneti nap. Ők a már Kínában ismertetett módon vesznek részt az év végi vásárlási hajrában.
Kelet-Ázsia többi részében, különösen Délkelet-Ázsiában inkább más módjai vannak a karácsonyozásnak. Sokan ide, a trópusi tengerpartokra (Malajzia, Thaiföld, Indonézia) jönnek a hideg elől, és töltik az ünnepeket. Ezekben az országokban a keresztények lélekszáma elenyészik a buddhista és muszlim hívők mellett, és a nyugati kultúra még nem nyert teret annyira, hogy különösebben szerepe legyen decembernek az itt élők életében. Persze akár egy-egy feldíszített plázával itt is lehet találkozni.
