Kínában a kormányzat 2020-ig egy általános, társadalmi viselkedést osztályozó rendszert (social credit system) tervez létrehozni, ahol mindenkit különböző szokásai alapján elhelyeznek valahol. Bár az eddigi lépések főleg a köztörvényes ügyekre és megbízhatóságra koncentráltak, nem kérdés, hogy ez idővel a párt ellenfeleivel szemben is használható lesz. A rendszer kiépülését segíti, hogy előtte kísérletező szándékkal az online piacon is előretörtek a hitel- és egyéb megbízhatóságot monitorozó rendszerek.

Az nem megy ritkaságszámba, főleg az USA-ban, hogy az ember az alapján vehet föl hitelt, hogy milyen módon teljesítette a korábbi tartozásait. Ez Kínában is megjelent és igen széles körben elterjedt, azonban sokkal több mindent vesz figyelembe, ugyanakkor nagyobb előnyökkel és hátrányokkal is járhat. Egy megbízhatónak tartott ügyfél akár kaució nélkül is kölcsönözhet, míg egy megbízhatatlant akár szolgáltatások igénybevételétől is eltilthatják. Ez a rendszer olyan privát adatokat is figyelembe vesz, melyeket mondjuk az USA-ban nem lenne joguk kezelni - társadalmi státusz, rokonok helyzete, költési szokások és ismerősök. Ezek azonban még nem adnak okot aggodalomra. Kína egy olyan ország, ahol a piac nagysága adta előnyök csak korlátozottan tudtak érvényesülni a digitalizáció és internet elterjedéséig. Azóta azonban a széles piac ellenére a cégek könnyen el tudják végezni a kockázatelemzést, és így tovább tudnak növekedni, komolyabb helyismeret nélküli is.

Ezek a rendszerek 2014 óta kezdtek létrejönni, és az USA-beli hasonlót (FICO) méreteikben már át is lépték. Ezzel párhuzamosan azonban a kormányzat kijelentette, hogy 2020-ig egy olyan rendszert hoz létre, amivel egy  személy akár 3000, személyes információját - lényegében bármilyen, hivatalos intézménynél tárolt adatát egyesítve - egy adatbázist hoznak létre. Ez kiegészül egy egész országot behálózó arcfelismerő rendszerrel - így egy kattintással bármi bárkiről megtudható - hogy hol van éppen az országban például. Aki nem fizeti az adót, nem utazhat express vonattal és nem is repülhet. Büntetésként fölmerülhet még, hogy az illető nem tölthet magas vagy semmilyen tisztet állami vállalatnál, intézményben. Az ilyen rendszerek jelenleg már vagy 30 körzetben már tesztelve vannak, egyelőre önkéntes alapon. A érdekesség ezek fényében, hogy sokan így jelentkeznek.

A legtöbben arra hivatkoznak, hogy Kína egy olyan ország, ahol a bizalomban és őszinteségben hiány van. A kormányzat is ezzel indokolja a rendszer kiépítését. Az adatok összesítése után mindenki kap egy értékelést - kitűnő, jó vagy rossz megbízhatóság. Sokan büszkék is arra, hogy egy objektív kritéria alapján megbízhatónak, jó állampolgárnak tartják őket. A korábbi, üzleti szisztémában a gamifikáció is megkezdődött - verseny van abban, hogy ki milyen jó ügyfél és ezt akár közösségi médiában (ami ott nem a Facebook) meg is osztják. Ahogy szó volt róla azonban, az értékelés nem csak azon múlik, hogy az ember hogy viselkedik, hanem az algoritmus a pontoka számításánál mondjuk a hozzánk közel lévők értékelését is figyelembe veszi, és ha az alacsony, akkor az a miénkre is negatív hatással van. Az is leviszi a pontokat, ha valaki mondjuk sokat számítógépesjátékozik vagy sokat költ. A jó pontszám viszont komoly előnyökkel jár - ha egy bizonyos értéket valaki átlép, már nem kell kauciót leraknia. Hogy ez hogyan lehetséges, javaslatokat is megfogalmaznak egymásnak az emberek a közösségi médiában, például a már említett rossz értékelésű emberek kerülése. 

A cél, hogy 2020-ig a két - üzleti és kormányzati - értékelés egyesítve legyen, így zárva be a kört, és lesz minden lényeges információ elérhető egy állampolgárról. Innentől kezdve nem lesz szükség bírósági határozatra ahhoz, hogy bárkiről adatot gyűjtsenek, hiszen az azonnal rendelkezésre fog állni. Ez a világ a mai Európában elképzelhetetlen lenne. A kormányzat az őszinteség légköréről beszél, ahol az emberek versenyeznek, hogy ki a legjobb állampolgár. Eleve ez a két szerep - civil társadalom és kormányzat fordított értelmezéséből fakad - nem az állam van a polgárért hanem fordítva. 

Az adatbázisok nem csak egyéneket fognak nyilván tartani, hanem vállalatokat is. Ez már nyugati szemmel is védhetőbb törekvésnek tűnik. A kínai üzleti kultúra valóban nem a becsületességről szól, sok a csalás, lehúzás. Egy ilyen platform létrehozásával a különböző elmarasztaló ítéletek és rossz fogyasztói vélemények elérhetőek lesznek mindenki számára, ami egyértelműen a szolgáltatások javulását okozza. Másfelől itt is megjelenik az erős állam, a központosítás utáni vágy. Kína ugyanis egy decentralizált ország továbbra is, és a kormányzati akaratot gyakran megakasztják. Másrészt a gazdaság egy elég nagy, nehezen áttekinthető, ugyanakkor szabad szférát hozott létre, amit a párt minél jobban kontroll alatt akar tartani. 

Általánosságban fölmerül a kérdés, hogy az internet vajon nagyobb szabadságot jelent-e a diktatúrákon belül. Egyértelmű, hogy segítségével minden eddiginél nagyobb, hatékonyabb megfigyelő rendszerek jönnek létre, ami Orwell 1984 című regényében leírthoz hasonló világot hoz létre. A vállalatok sokszor kompromisszumot képtelenek kötni, hogy együttműködnek a rendszerrel a jobb piaci helyzet érdekében. A Facebook általánosságban nem igazán ad ki a adatokat például, de az Apple már igen. Előbbi ki is van tiltva az országból és helyette kínai cégek töltik be a helyét - a Twitterhez hasonló Weibo vagy a csevegőapp Baidu, illetve a WeChat. Az sem kérdéses, hogy már országok is követni fogják a "kínai modellt", pár délkelet.ázsiai és afrikai országban már az előkészületek is megkezdődtek kínai segítséggel. A kereskedelmi értékelőrendszerek és a kormányzati megfigyelés egyesülésével az állampolgárok játszva próbálnak megfelelni a rendszernek, és így a diktatúra fönntartása is egyszerűbb lesz.