Idén tartják a Kínai Kommunista Párt kongresszusát, mely érzékelhető politikai változásokkal fog járni Kínát illetően. A párttitkár, és Kína de facto első embere, Xi Jinping meg fogja próbálni tovább növelni hatalmát, mely folyamatot sokan Mao Ce-tung karrieréhez hasonlítanak. Ami viszont biztos, hogy ebben az évben nem kell semmilyen váratlanra számítani Kína részéről, egy visszafogottabb, passzív politkát folytatnak, hiszen fő az egyensúly, és a belpolitikai kérdések az idén.
Először is fontos tisztázni, hol is tart maga a folyamat. A KKP egy óriási szervezet, tagsága a 100 millió felé közelít, és még 2016-ban keződött a küldöttek választása, és mostanra fejeződött be. Maga a kongresszus az ősz derekán fog kezdődnii, de természetesen a háttéralkuk és egyezkedések már folynak. Az évek során kialakult pár informális szabály, például, hogy egy titkár két ciklusig lehet hatalmon. Xi nem titkolt célja , hogy a kulcspozíciókba saját, megbízható embereit ültesse. Xi még 2012-ben lett megválasztva, és jelenleg további öt évet (egy ciklus) kér, mely után ígérete szerint visszavonul. Ezt a szándékát viszont sokan kétségbe vonják.
Egy ideje napirenden van, hogy erősebb intézményi önállóságot és akár a párton belül hatalommegosztást kéne végrehajtani. Ez főleg azzal kapcsolatban merült föl, hogy Xi meghírdette a harcát a korrupció ellen, de mégsem tervezi, hogy a párttól független igazságszolgáltatást hozzon létre. Ez a népesség körében viszonylag népszerű intézkedésnek számít, ugyanakkor a fő mozgatórugók ennél bonyolultabbak. A kínai rendszer eléggé korrupt, még mindig túl erős az összefüggés a párttagság és az üzleti befolyás között, így nem nehéz valakit meggyanúsítani. A párttitkár viszont sokszor politikai ellenfelei lejáratására használja ezt. Eleve kesztyűs kézzel bánt az elődeivel - sok korábbi pártfunkcionárius családjukkal együtt kvázi házi őrizetben vannak, de külföldre semmiképpen se mehetnek.
Míg eddig a személyi kultusz fokozatos csökkenéséről volt szó, ő egyre inkább ügyel a saját imidzsének felépítésére. Amikor Xi-t titkárrá választották 2012-ben, még egy volt a politikai bizottság tagjai közül, akik nagyjából egyenrangúnak voltak kezelve. Ma már jelentősen kitűnik közülük. Meghirdette a "kínai álmot", amit, a többi szlogenhez hasonlóan, még nem tisztáztak. A kínai nemzet megújulásáról, fölemelkedéséről van szó, mind gazdasági, jóléti és politikai téren is. Ezzel magyarázható, hogy Kína külpolitikáját már az elemzők asszertívnek tartják, bár ez a folyamat Xi előtt elkezdődött. A program célja a párt hatalmának fönntartása is. A gazdasági fejlődés évei alatt ugyanis a párt ellenőrző képessége a társadalom fölött jelentősen meggyengült, és pluralizmus kezdeti jelei a mutatkoznak. A retorikában általában a pártot olyan szerepben tüntetik föl, mely nélkül nem mehetett volna végbe a gazdasági csoda, és további szükségességét is ezzel indokolják. E mellett továbbra is jelen van a nyelvezetben a kínai különlegesség, egyediség, mint másik komponens. Sokan viszont úgy látják, hogy ha a gazdasági problémák nem lesznek megoldva, úgy a fő hangsúly a hatalom fönntartásán lesz. A párt főleg a tőle független, de befolyásos embereket próbálja megnyerni, a széles néprétegeket. Hosszú távon nem elképzelhetetlen, hogy a politkai hatalom szövetséget köt a gazdaságival, és így biztosítják hatalmukat. Ez nem lenne precedens nélküli a kínai történelemben - akik meggazdagodtak általában a mandarinok, a bürokraták kegyeit keresték, az ő osztályukba próbáltak bekerülni.
A pártban jelenleg már nem túl jelentősek a politikai nézetek közti viták, bár egyesek szerint a régiek (akiket balosoknak hívnak) hatalmát készül véglegesen megtörni Xi. Sokkal jelentősebb a hatalmi frakciók kérdées, hogy ki kinek az embere, támogatója. Létezik további egy sanghai-i, , valóban baloldali csoport, ami a szociális juttatások és életszínvonal, lakhatás kérdéseit tartja elsődlegesnek Ezzel szemben a Xi követte vonal a pekingi, ami sokkal pragmatikusabb, és már politikájában nem sok köze van a kommunizmushoz.
Egy másik olvasat szerint viszont a centralizáció elengedhetetlen Kína további fejlődéséhez. Ahogy írtam róla, a gazdaság növekedése fokozatosan lassul, és egy új modellre lesz szükség. Kína nem igazán foglalkozott a jóléti kiadásokkal, azok megoldását a piacra bízta. A 10%-os növekedés alatt talán ez járható volt, de jelenlegi, 6-7%-os mellett nem biztos, hogy ez működik. Kezd kitűnni, hogy hol van szükség az államra. A kormányzat GDP-hez mért költségvetése jelentősen alacsonyabb, mint a többi, hasonló fejlettségű állam esetében. Ezekre a problémákra tehát válasz lehet a centralizáció. A kínai történelemben, amikor gyenge volt a központi hatalom, akkor sosem sikerült megoldani a problémákat (első világháború előtti időszak, két világháború közt, amit a "Hadurak korszakának" neveznek).
Egy másik következmény, hogy az eddig viszonylag független hadsereg is jelentősebb kontroll alá fog kerülni. Sok, a Dél-Kínai-tengeren történt incidens esetében ugyanis kérdéses volt, hogy honnan érkezett a parancs, és a kormányzat nem tudta kézben tartani a hadsereg ügyeit. Nincs továbbra sem a külpolitikával és biztonságpolitkával foglalkozó koordináló szerv, tanács, amit úgy próbálnak orvosolni, hogy a politkai bizottságba diplomatákat is fölvesznek. Xi tett már lépéseket a felé, hogy a hadsereg szabadságát szükítse.
Talán mégiscsak túlzás lenne tehát új maoizmusról beszélni, bár a körülmények mégis sokban - bár kevésbébb raidkális a helyzet - hasonlítanak a kulturális forradalom előttire. A kulturális forradalom ugyanis nem másról szólt, mint az az előtt elért gazdasági fejlődés során létrejövő önállóbb politkai szerplőket likvidálja, és újra Mao legyen a megkérdőjelezhetetlen vezető. Xi azonban valódi problémákkal néz szembe, és a politkai fejlődés alapján a fejlettebb országok egyre fejlettebb bürokráciával és kormányzattal rendelkeznek. Ettől függetleneül nem lehet kizárni azt sem, hogy egy putyini rendszerhez hasonló szisztéma jöjjön létre Kínában, ahol Xi és köre fölváéltva foglalják el a kulcspozícókat. Az is biztos, hogy a kínai demokratizálódás - amit hosszú távra a párt sem tagad - megtorpanhat. Ugyanis Xi pont hogy ellenséget láthat a párt relatíve független intézményeiben, és ahogy láttuk, a független igazságszolgáltatást sem támogatja, hanem egy belső, pártbíróságot, ami föltételezhetően a párttitkár fölügyelete alatt fog állni. Ezek az újítások viszont elengedhetetlenk lennének a demokratikus kultúra kialakulásához.
http://www.eastasiaforum.org/2017/02/27/the-churn-in-chinas-leadership/
http://www.eastasiaforum.org/2017/02/26/how-will-xi-shake-up-the-ccp/
http://www.eastasiaforum.org/2017/08/20/chinas-deepening-institutional-decay/
http://www.eastasiaforum.org/2017/07/04/is-xi-the-next-mao/
http://www.eastasiaforum.org/2017/08/21/on-the-way-to-mr-xis-second-term-in-china/
http://www.tokyofoundation.org/en/articles/2014/interpreting-xis-dream
http://www.eastasiaforum.org/2016/04/07/the-awakening-of-xis-chinese-dream/
