A japán beteg - a permanens válság országa
2020. szeptember 13. írta: kazsiafigyelo

A japán beteg - a permanens válság országa

A cím többértelműsége jelzi - hiszen egyszerre utalhat a leköszönő miniszterelnök, Abe Shinzo rossz egészségügyi állapotára, a japán gazdaság gyengeségére, vagy a koronavírus relatíve gyenge kezelésére -  hogy a szigetország mennyire nehéz helyzetben van jelenleg.  Abeval az elmúlt harminc év leghosszabb ideig regnáló és legnépszerűbb miniszterelnöke távozott, és kérdés, hogy lesz-e aki legalább hasonlóan olyan sikeresen tud manőverezni a két szuperhatalom, Kína és Amerika hidegháborújában, illetve folytatja a stagnálásból kivezető reformfolyamatokat. Helyzetkép a japán útkeresésről. 

Japán az 1980-as években felért a csúcsra, a főbb technológiai innovációk terén az USA-val is felvették a versenyt. Ez volt a Walkman és az animék elterjedésének a korszaka, és már Hollywoodot is japán cégek kezdték felvásárolni. Az évtized végére azonban valami nagyon megváltozott, és innentől kezdve Japán a fejlett világ fekete báránya lett - ez volt a gazdasági stagnálás és defláció korszakának kezdete. A helyzetet a legjobban talán a Nikkei 225, a legnagyobb japán cégek tőzsdeindexe mutatja meg: annak 1989-es csúcsa majdnem 40000 jen volt, ma pedig alig éri el a húszezret, ami példa nélküli a nagyobb indexek körében (lásd ábra lent). 

A gazdaság lassulását sokan a japán demográfiai helyzettel hozzák összefüggésbe, hiszen a 80-as évek óta csökken a lakosság száma, magyarán egyszerűen nincs elég ember, hogy a korábbi, nagyobb lakosságra méretezett gazdaságot működtesse, ami a deflációt is magyarázza. Valójában azonban csupán annyi történt, hogy a munkavállalók száma stagnálni kezdett, de egyelőre még nem csökken (ugyanis a nők bevonása komoly tartalékot jelent - erről lásd később). A probléma valódi oka a japán versenyképesség erodálódása volt, azaz a munkaerővel együtt a termelékenység is stagnált. 

forrás:https://da.wikipedia.org/wiki/Nikkei_225#/media/Fil:Nikkei_225(1970-).svg

A válság gyorsan politikai természetűvé is vált, a szigetországban az elmúlt húsz évben mindössze kettő miniszterelnök volt, aki legalább két évet a székében tudott tölteni. Közülük az egyik a szintén rendkívül ambíciózus Koidzumi, a másik pedig értelmszerűen Abe volt.

Abenomics

2012-es hatalomrakerülését egy rövid, addig példa nélküli, hároméves ellenzéki kormányzás előzte meg (Japánban a 60-as évek óta mindig Abe pártja, az LDP nyert), mely szinte minden területen kudarcot vallott: a 2010-es cunamit rosszul kezelték, a gazdasági válságra nem adtak megfelelő választ, és balodaliként az amerikai szövetséget is leépítették, és Kínához közeledtek, majd megfutamodtak a két ország közt fellépő területi vitáktól. Ebben a sokkszerű állapotban Abe kormányzásához a japán lakosság nagy reményeket fűzött, és az valóban sok tekintetben új minőséget jelentett. Abe gazdaságpolitikáját három pillérre fűzte fel: monetáris és fiskális stimulus ,illetve gazdasági szerkezetváltás. 

Ez elsősorban a japán nemzeti bank masszív kötvény- és részvényvásárlási programját jelentette, ami mesterségesen megemelte a tőzsdeindexeket, ráadásul a jen romlását is előidézte. Ez utóbbi Japánban mindenképpen pozitívnak volt tekinthető, hiszen az - nem túl magas, 1-2%-os - inflációt is jelentett egyben. Bizonyos szempontból már a politikában addig szokatlan, energikus fellépése és a tőzsde ezzel egyidejű emelkedése egy pozitív légkört teremtett, megtörve az évtizedes pesszimista hangulatot. Ennek hatására a háztartások fogyasztása is nőni kezdett, ami további felhajtóerőt jelentett az inflációra nézve.

Ezzel együtt már kezdetben is egyértelmű volt, hogy a mesterséges hatások - azaz a virtuális pénznyomtatás a nemzeti bank részéről - csak a kezdőlökést adhatják meg a gazdaság számára, utána már a fundamentális alapok változására is szükség van annak fenntartható növekedéséhez. Ezen a téren Abe csak a legelső lépéseket tudta megtenni, hogy liberalizálja a nemzetközi összehasonlításban nagyon zárt és torz japán piacot. Ez a nők munkábaállásának a segítését jelentette, a cégek adókedvezményt kaptak, ha részmunkaidőben alkalmaztak nőket, illetve több óvoda, bölcsőde is épült. Ugyanakkor Japánban a nemi diszkrimináció még így is kiugróan magas a nyugati országokhoz képest. 

A munkaerőpiaci reform mellett viszont az iparágak és a versenyjog szabályozása már kevésbébb volt sikeres, aminek oka az LDP ernyőszervezet jellegében keresendő: a pártnak - széleskörű, 60-70%-os támogatottságának fenntartásához túl sok gazdasági érdeket kell figyelembe vennie. Japánban a legtöbb iparágban - a nemzetközileg is versenyképeseket leszámítva - lényegében nincs verseny, a cégek kvázi monopolóiummal rendelkeznek az ország egy-egy területén belül. Erre példa, hogy míg a legtöbb fejlett országban 3-4 nagyobb bank működik, és a többi jóval kisebb náluk, addig Japában 18 hasonló méretűre oszlik a piac, melyek viszont szigorúan felosztották egymás közt a azt. Ráadásul a külföldi tőke lehetőségei is igen korlátozottak, és a hazai cégek szubvencionálása is gyakori. Ezek a jellemzők a japán termelékenység alacsony voltára is magyarázatot adnak, viszont a politikai realitások miatt Abe sem tudott igazán mit kezdeni velük.

Japanizáció

 

A fent említett problémákat kezelendő, Japán már a 2000-es évektől kezdve úgynevezett "unortodox" módszerekhez nyúlt, hogy élénkítse a gazdaságát, melynek a fő formái a következők:

  • az alapkamat 0%-ra csökkentése
  • jelentős kötvényvásárlási program a nemzeti bank részéről
  • újabban pedig részvényalapok vásárlása

Ezek mára olyan szintet értek el, hogy az összes államkötvény 40%-a, a részvényeknek pedig 20%-a a nemzeti bank kezében van. Sok tekintetben viszont ez a gyakorlat normálissá vált az elmúlt évitzedben, amit a koronaválság tovább erősített, ahogy az európai és amerikai nemzeti bankok is egyre aktívabb politikát folytatnak, a FED mérlege a GDP 40%-át is eléri. A korábbi japán válságkezelés egyfajta hivatkozási alap lett, melyből kiindulva egyesek az MMT-t (modern monetáris elmélet - lényegében a korlátlan állami pénznyomtatás szószólói) is igazolva látják, fittyet hányva a japán helyzet sajátosságaira.

 A helyzet azonban az, hogy bár valóban úgy tűnik, a hiperinflációtól nem kell tartani a tőkeinjekciók ellenére sem, a japán válságkezelés sikerei is mérsékeltek voltak. Bár mind a vállalatok, mind a háztartások hatalmas készpénz-megtakarításokkal rendelkeznek, ezek elköltése vagy befektetése így sem történt meg. Az egyetlen szektor, ahol történt változás, az az ingatlanpiac volt, ahol egy, a 80-as évekbelinél jóval kisebb buborék kezdett kialakulni. Ráadásul a valódi problémát, a termelékenység stagnálását csak állandósítja az alacsony kamatkörnyezet, hiszen így a nem versenyképes cégek továbbra is finanszírozni tudják magukat olcsó hitelekkel.

Lényegében ami a világ többi fejlett gazdaságát megkülönbözteti Japántól, az a munkaerő növekedése, ami enyhíti a lakosság félelmét a nyugdíjrendszer összeomlásától, akik így többet fogyasztanak, ami egy magasabb inflációt tesz lehetővé. Amerikában a latinok, míg a Japánhoz sokban hasonlító Németországban a közel-keleti és kelet-európai bevándorlás segített ebben, viszont a gyenge termelékenység és a mesterségesen életbentartott "zombicégek" problémája ugyanúgy jelen van. Japánban ezzel szemben nagyon mély elzárkózás figyelhető meg a témával kapcsolatban, amin Abe is csak kicsit tudott változtatni. A délkelet-ázsia vendégmunkások bár kezdenek jelen lenni a japán munkaerőpiacon, tömeges, milliós számú részvételülig még hosszú út vezet. 

Jobbra, fönt: Japán demográfiai helyzete. 2050 körül már kevesebb mint 2 munkaképes ember fog jutni egy nyugdíjasra. 

  Két nagyhatalom között

Ahol Abe valószínűleg maradandót alkotott, az az ország külpolitikája lett. Ahhoz, hogy ezt érzékelni tudjuk, érdmes kitérni Japán speciális geopolitikai helyzetére: az ország annak 1945-ös amerikai megszállása óta egyértelműen az USA katonai erejétől függ, hiszen az alkotmány tiltja a haderő jelentős fejlesztését. Ahogy azonban Japán egy gazdasági nagyhatalommá vált, úgy jelent meg egyre inkább az igény egy aktívabb külpolitikára, ami egy kelet-ázsiai regionalizmust szolgált volna, és egy ehhez szükséges ütőképes hadseregre. Ezt a képletet Kína felemelkedése tovább bonyolította. 

Ahogy szó volt róla, az Abe előtti kabinet is ebbe bukott bele: lazítani akart az amerikai kapcsolaton, viszont a jó együttműködés hiányában a Kínával fellépő területvitákat (Szenkaku-szigetek) sem tudta megfelelően kezelni. Abe egy másik utat válaszott: a hadsereg fejlesztését tűzte ki célul (az ezzel kapcsolatos alkotmányos huzavonáról lásd bővebben: Japán válasza Észak-Koreára: Úton az újrafegyverkezés felé?), amit bár a világháborús sérelmek miatt Dél-Korea nem nézett jó szemmel (a két ország kapcsolata - bár szövetségesek - valóban mélyponton van), Kínával ezzel párhuzamosan sikerült a gazdasági együttműködést is mélyíteni. 

Shinzo Abe remembers the last time the US passed over Japan for China -  Business Insider

Kínai-japán viszony: a félelem, tisztelet és függés speciális esete, kép forrása:https://www.businessinsider.com/shinzo-abe-visits-beijing-us-tariffs-trade-wars-japan-china-2018-10?r=US&IR=T

Abe azonban a szűkebb régióját elhagyva Délkelet-Ázsiában is jelen tudott lenni: 2013-ban a mind a tíz, itt található országban hivatalos látogatást tett. Ez beleillett abba az elképzelésbe, amit Abe-doktrinának is szokás nevezni: egyszerre kell együttműkődni az erősödő Kínával, viszont annak területi követelései, gazdasági kényszerítései során közösen, egymást erősítve kell fellépni. Ezzel összhangban a térség országaiba jelentős japán segély, befektetések és haditechnika érkezett. 

Kérdés azonban, hogy meddig tudja Japán fenntartani viszonylagos függetlenségét a kezdődő kína-amerikai hidegháború közepette, és bár Huntington is egy önálló, átmeneti civilizációnak tekinti a japánt, valószínűleg Abe után ez egyre kevésbébb fog sikerülni. Az LDP-n belül - annak ellenére, hogy viszonylag gyorsan ki lett választva az utód, Yoshihide Suga - hamarosan újra meg fognak jelenni a frakciók közti hatalmi harcok, amelyek akár meg is béníthatják az ország külpolitikáját. Továbbá a gazdasági realitások miatt a katonai költségvetés folyamatos emelése, vagy a külföldi segélyezés fenntarthatósága sem egyértelmű. 

Sok szempontból Abe túl későn érkezett: reformjainak bevezetése a 90-es években feltehetően egy teljesen más kelet-ázsiai rendet eredményezett volna napjainkra, hiszen abban az időben még sokkal több tér nyílt egy önállób külpolitikára. Japán akkor egyértelműen a térség vezető gazdasági hatalma volt, jobb volt a demográfiai helyzete, és az USA-n kívül más ország nem rendelkezett számottevő haditengerészettel se. 2012-es megválasztása után viszont csak lassítani, szünteltetni tudta az ország hanyatlását. A japánok számára az ország nagyhatalmiságának elolvadása egy rendkívül súlyos identitásválságot is okozott. A 20. századból "örökölt" különlegesség és kiválóság-tudat alapjaiban rendült meg, miközben a fiatalok számára az ennek való megfeleléskényszer tehernek számít. A sors kegyetlensége, hogy a tervek ellenére 2020-ban Japán nem tudta újra megmutatni sikereit a világnak, mint az 1964-es tokiói olimpián, cserébe a gazdaság rekordmagas, 27%-os visszaesést szenvedett el a koronaválsággal összefüggésben. 

Borítókép forrása:https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Tokyo_(16042877318).jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://keletazsiafigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr4516193562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2020.09.14. 13:07:52

Köszönöm, ez érdekes volt.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2020.09.14. 15:24:22

Emlékszem a múlt század nyolcvanas éveinek a 2. felében az volt a sajtóban, hogy mikor előzi meg Japán az USA-t. Mint ma Kínával kapcsolatban, mentek a találgatások. Nem előzte meg és úgy tűnik nem is fogja.

Aminek szerintem az lehet az egyik fő oka, hogy Japánban bár rengeteget dolgoznak az alkalmazottak, de ha jól emlékszem a termelékenység az USA-ban akkor is és ma is? magasabb volt, magasabb ma is?

A feudalizmusukat nem tudták elhagyni. Életre szóló munkahely a dolgozóknak, cserébe embertelen a kizsákmányolás (túlórák tömkelege, szabadságodat ne vedd ki, miazmás).

Úgy egyébként nem biztos hogy ez csak japán mentalitás. Meglehet egész Ázsia ilyen? Üdítő kivétel lehet Hongkong (ja ők már annyira nem), Szingapúr, Tajvan, Dél-Korea. Boccs ha valakit kihagytam.

nincs1agy 2020.09.14. 21:15:39

@rdos: Azért Japán kisebb. Az biztos, hogy eleinte a japó cuccok ugyanolyan gagyinak számítottak az USA-ban, mint a kínaiak később.
Ma már egyikre sem tekintenek így.

nincs1agy 2020.09.14. 21:18:26

@rdos: A európai ember számára egyébként meglepően primitív körülmények között élnek adott esetben. Fűtés nincs, hanem elektromos tatamikon meg elektromos hálózsákokban alszanak, ha hűvösebbre fordul.
Imádják a papírpénzt. A japán megtakarítások közel fele otthon pihen a kis házi széfben..:)

NickJ 2020.09.15. 03:38:01

El nem tudom képzelni, mit vártak ettől a 2020-as olimpiától. 64-ben, egy vesztes háború után nem sokkal, volt valami értelme, hogy az ország egy másik arcát próbálta megmutatni. De mi újat tudtak volna 2020-ban felmutatni? Ez már csak egy kétségbeesett kapadozás az eljelentéktelenedés ellen.

A japán gazdaság lesüllyedése nagyjából a számítógépek igazi elterjedésével kezdődött a 90-es évek elején. A japánok nem tudták átmenteni hagyományos precizitásukat és kitartásukat, ami leginkább "kütyük" gyártásában tudott kiteljesedni. Nem véletlen, hogy a nagyobb szoftverek és közösségi platformok között szinte semmi japán sincs, ez nem az ő világuk, viszont a világgazdaságban most ehhez kell érteni annak, aki vezető szerepre vágyik.

nyelv-ész 2020.09.15. 07:36:37

@rdos: A termelékenység terén nincs gond a japán gazdasággal. Az USA a 80-as években úgy tudta a japán gazdaságot korlátozni, hogy védővámokat vezetett be, és folyamatosan leértékelte a dollárt a yenhez képest. Emiatt a Japánból származó termékek megdrágultak, és visszaesett a kereslet.
Persze a japánok előre menekültek: gyárakat nyitottak az USA-ban, de addigra a globalizáció is felpörgött, és az USA gazdasága is sok iparág termelését helyezte ki olcsó távol-keleti országokba. Ha Japán 10 évvel korábban ébred, biztos, hogy padlóra küldi az USA gépiparát és elektronikai iparát.
Fun fact: Dél-Korea autóipara volt az első számú haszonélvezője ennek a csatározásnak, mivel a GM, a Mazda, a Mitsubishi óriási gyártó kapacitást építettek ki.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2020.09.15. 13:17:14

@nincs1agy: Nem tudtam. Papír házban papír pénz? Bátor népek ezek a japánok.

Tán Fukusima kapcsán nézelődtem az utca képen a vidéki - kisvárosi Japánban. Kis házak - lakások és nem azt mondom hogy szegénységet láttam, de valami más, olyan kicsit sivár világ benyomása volt számomra. :-(

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2020.09.15. 13:22:03

@nyelv-ész: Lehet hogy igazad van. Az egy emberi élet egy munkahely azért tud ám furcsa helyzeteket hozni. Megtörtént japán eset, irodista parkoló pályára került (büntit kapott). Kapott egy kis irodát és abban nem volt semmi feladata. :-( Akár évekig. Nekem ez innen messziről nem tűnik túl hatékonynak és termelékenynek, de lehet hogy csak egyedi eset volt.

kazsiafigyelo 2020.09.15. 15:16:11

@rdos: Ezek relatíve gyakoriak, kb minden nagyobb munkáltatónál létezik a munkahelyi munkanélküliség. És ugye ezt fejeli meg a torz versenyhelyzet, hogy a cégek kvázi monopol helyzetben vannak, külföldi verseny pedig nincs.

nincs1agy 2020.09.15. 19:10:52

@rdos:

www.origo.hu/gazdasag/20171018-japan-otthon-bankbetet-gyujt.html

Egyébként imádnak mindent ami papír, nem csak az origamit..:)

tireless treehugger 2020.10.05. 19:53:34

Szintetikus pénzhez a nulla százalékos kamat tökéletesen illeszkedik.

Japán a mai világ egyik nyertese, semmi sem indokolja hogy ennél nagyobbat nyerjenek.

A vidéki házak nagyok, országos átlaguk összességében is az európai átlag felett.
süti beállítások módosítása