Magára hagyja-e Trump az ázsiai szövetségeseit?
2017. november 18. írta: kazsiafigyelo

Magára hagyja-e Trump az ázsiai szövetségeseit?

Az amerikai elnök útja Ázsiában

Képtalálat a következőre: „donald Trump asia tour”Kína egyre növekvő hatalma, befolyása a tágan értelmezett Kelet-Ázsiában a legtöbb országban ellenérzéseket, félelmeket vált ki. Ugyanakkor hathatós amerikai támogatás nélkül ennek nem tudnak ellenállni. Trump ázsiai útja során bizonyos fokig megmutatta elköteleződöttségét a régió iránt.

A félelmek Kelet-Ázsiában Trump hatalomra jutása után kezdődtek, ugyanakkor az ekkor tett kijelentéseiről kiderült, hogy főleg demagógia volt. (például, hogy kivonja az amerikai haderőt Koreából, Japánból) Bár sok szempontból egy visszafogott, izolacionista külpolitikát visz, a fő irányok és szövetségek tartósnak tűnnek. Sok esetben előfordult, hogy a külügyminisztere vagy a védelmi minisztérium javította ki kijelentéseit, mely hivatalok az elnök alkalmatlansága ellenére folytatják az Obama által meghatározott vonalat. Egy elemző ezt úgy nevezte, hogy "robotpilóta" üzemmódban van az amerikai külpolitika Ázsiában. Ezzel együtt a visszaesés egyértelmű: így nyilván nem lehet ugyanolyan hatékony a külügy, továbbá sok állás betöltetlen is a minisztériumban, egész egyszerűen túl kicsi azok száma, akik adják a nevüket a Trump-kormánynak. Éppen ezért időszerű lenne egy doktrina, átfogó stratégia kidolgozása a twitterezés helyett.

Fordulat Ázsiában - Obama öröksége

Képtalálat a következőre: „obama ázsiában”Barack Obama történelmi tette a világpolitikában az volt, hogy megpróbálta a már több mint tíz éve tartó közel-keleti és afganisztáni háborúkat lezárni, és az USA külpolitika profilját Ázsiába áthelyezni, reflektálva Kína megerősödésére. Ennek alapjait le is rakta, szabadkereskedelmi egyezményeket próbált létrehozni a térségben, illetve az itteni demokrácikat szervezte volna egy szövetségbe (Ausztrália, India, Japán). Trump sok mindent lerombolt ebből - például az említett szerződést, a TPP-t is fölmondta. Ugyanakkor Obama alatt a tudományos élet, think-tankek már komoly háttéranyaggal rendelkeztek Kínáról, és a közbeszédbe is bekerült Ázsia jelentősége. Sorra jelennek meg könyvek, cikkek, hogy milyen lenne egy Kína vezette világrend (bár ez még igen messze van), ráadásul az amerikaik több mint fele szerint Kína a világ legnagyobb gazdasága. Így pedig nehéz lesz kikerülni a témát. 

A tavasszal kezdődő, majd a nyáron tovább eszkalálódó észak-koreai krízis növelte az amerikai részvétet, de Trump így is kevésbébb érez felelősséget a térség iránt, ami a helyi elitekben (Dél-Korea, Japán, Ausztrália, Délkelet-Ázsia) bizalmatlanságot szül, és ki-ki a maga módján próbál a helyzetre válaszolni. A kínai tengeri mozgások a Japán- és Dél-Kínai-tengeren az USA támogatása nélkül kevésbébb ellenőrizhetőek, ellensúlyozhatóak, bár a katonai elköteleződöttségét megerősítette Trump mind Japánban, mind Dél-Koreában.Képtalálat a következőre: „trump's tour asia map”

Japán egyelőre nem döntött, hogy Kína legjelentősebb ellensúlyaként önállóbb útra lépjen, vagy bízzon abban, hogy Trump politikája normalizálódik, és maradjon másodlagos szereplő. A TPP-t (Trans Pacific Partnership - Csendes-óceáni Partnerség, szabadkereskedlmi egyezmény) akár a vezetésével is meg lehetne alakítani, a maradék 11 ország részvételével. Ez a kisebb gazdaságok számára továbbra is jelentős előnyökkel járna, és segítséget nyújtana a kínai gazdasági dominancia ellen. 

Trump útja a térképen, minden nagyobb országot érintett, és részt vett Vietnamban az APEC fórumán is forrás, és összesen 12 napig tartott: http://www.dailymail.co.uk/news/article-5048729/Aloha-Trumps-touch-Hawaii-Asia-trip.html

Délkelet-Ázsia országai megpróbálják bizonyos fokig diverzifikálni a kapcsolataikat, így akár a már említett és újra elővett India-Ausztrália-Japán hármas nagyobb aktivitását akarják elérni. De az USA támogatása nélkül nem tudják ellensúlyozni Kínát, és javítani kell vele a kapcsolataikat is. Amit itt Trump hatalomra kerülése megszakított, az korábbi szövetségek újbóli megerősítése (Thaiföld, Fülöp-szigetek, elég csak Duterte Kína-barát politikájára gondolni) és például a politikai fordulatot végrehajtó, kvázi-Amerika-barát Vietnammal is csökkent az együttműködés. Megszűnt a "demokrácia-export" is, Trump jól kijön a diktátorokkal, akik viszont Kínával szemben is barátságosabbak. Végső soron viszont a délkelet-ázsiai országok egy stabil kapcsolatnak örülnének leginkább, és el akarnak kerülni még egy hidegháborút, ahol Kína és az USA közt választani kéne.

Trump útja tehát Ázsiában megváltoztathatta volna ezeket a folyamatokat, megerősítve az eddig szövetségeket, és visszaállítva a bizalmat Délkelet-Ázsia elitjeiben. Az út eredménye nem egyértelmű. Trump egy erős tárgyalóként próbálja magát beállítani, aki kemény Kínával szemben. Sokszor viszont nem jut tovább vagdalkozásoknál. Amikor Xi Jinpinggel, a pártfőtitkárral találkozott, a hangnem barátságos volt, a kínaiak kijelentették, hogy van hely mindkettőjüknek a térségben. Trump következetesen Csendes- és Indiai-óceáni térségről beszélt, ami azt mutatja, hogy az Indiával való együttműködést is mélyítené. Ahogy szó volt róla, ez is Obama egyik terve volt, és a két óceán stratégia egybenyitása növelné a Kínát ellensúlyozni tudó országok körét. 

Mi a helyzet Észak-Koreával?

A körút során az észak-koreai "forró pont" is szóba került. Bár papíron mindkét fél elköteleződött, Kína valószínűleg még mindig kereskedik az országgal. Xi fölvetette, hogy Kína nagyobb nyomást helyezne Észak-Koreára, cserébe az USA csökkenti a térségben a katonai jelenlétét. Ez valószínűleg nem fog bekövetkezni, ugyanakkor tény, hogy szeptember óta Észak-Korea nem hajtott végre rakétakísérleteket, és valamelyest a feszültség is csökkent. 

A közeljövőben egy stabil viszonyra lehet számítani a térségben, ugyanis Kína a belső problémáival lesz elfoglalva, továbbá a két ország közt egy még asszimetrikus, de egyensúlyi helyzet kezd beállni. Ezzel együtt persze az eszkalálódás veszélye is benne van a pakliban. Kína fölemelkedése továbbra is kordában lesz tartva, hiszen ha a Trump nem is, külügyminisztere, Rex Tillerson a maga eszközeivel fönn tudja tartani az amerikai jelenlétet. Ezzel együtt a Trump által okozott károk később fognak igazán érvényesülni - ugyanis elkezdődött az USA vezette globalizáció legitimitációs és bizalmi válsága.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://keletazsiafigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr2413294281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tireless treehugger 2017.11.19. 20:26:16

Trump figyelmeztette a kínaiakat nem fognak tűrni további szigetépítéseket a dél-kínai tengeren, (és a kelet-kínai tengeren sem) .

Tuképpen mindenki más is az usa mögé húzódik, mert a kínaiak területi ügyekben eléggé agresszívak.

Szóval hogy az usa otthagyná a legjobb kereskedemi partnereit és a legtöbbet fizető vazallusait?, na meg hogy szövetségesek is, szóval összességében semmi esélye a címben feltett kérdésnek.
süti beállítások módosítása