Az új hidegháború küszöbén
2019. február 14. írta: kazsiafigyelo

Az új hidegháború küszöbén

Képtalálat a következőre: „us vs china”Egyre inkább úgy tűnik, a világtörténelemben inkább kivételnek számít, ha egy ország egyedül képes szert tenni a szuperhatalmi státuszra, ahogy ez történt Amerikával a hidegháború után. Bár már vagy harminc éve jelennek meg döntően szenzációhajhász  írások arról, Kína hogyan veszi át az USA-tól a hatalmat, csak mostanában kezd Amerika komolyabb figyelmet fordítani az ügyre, és nyitott meg egy kereskedelmi háborút az ázsiai országgal szemben. Ez azonban meglepően könnyen fog tudni átcsapni akár egy proxy- , vagy akár konvencionális háborúba is.  Ráadásul mindkét országban romlik az elit támogatottsága, ami még kiszámíthatatlanabbá teszi a reakcióikat. 

Az elmúlt évben rengeteg kisebb-nagyobb jel mutatott arra, hogy a két ország közti viszony végleg megromlott, és nyilvánvalóan többről van szó annál, mintsem hogy Kína kereskedelmi többletre tesz szert az USA-val szemben. A most folyó tárgyalások, melyek lényege, hogy Kína koncessziók által elkerülhesse, hogy 25%-os büntetővámok terheljék a termékeit, úgy tűnik, inkább egy új korszak bevezetője lesz. Az USA elsődleges célja az, hogy megnyithassa magának a kínai piacot, és megszüntesse a kínai piactorzító intézkedéseket, mint például egyes állami vállalatok feltőkésítése, amivel nyilván versenyelőnyre tesznek szert a nemzetközi piacon. Ez azonban csak a konfliktus egyik, rövid távon érdekes része.

Maga a hidegháború kifejezést nem más, mint az amerikai elnökhelyettes, Mike Pence használta. Ő arról beszélt, hogy Ázsiában kettő blokk kezd kialakulni, egy nyitott, Amerika által vezetett és ezzel szemben lép fel Kína, aki egy zárt rendszert próbál létrehozni. Ehhez illeszkedik az is, hogy Lee Hsien Loong, a különösen diplomatikus Szingapúr elnöke arról beszélt, a délkelet-ázsiai országoknak, bár nem szívesen, de állást kell foglalniuk ha a folyamatok így mennek tovább. Majd januárban Xi Jinping, kínai államelnök beszélt arról, hogy

a hadseregnek fel kell készülnie egy háborúra, és bevethető állapotban kell lennie.

Kis ázsiai geopolitika

Ahogy már egy korábbi cikkben írtam róla, a Dél-Kínai-tenger, köszönhetően a rövidtávú amerikai politizálásnak, gyakorlatilag katonailag elveszett, ráadásul ma az USA-n kívül csak Japán és Ausztrália vesz részt a demonstratív hajózási műveletekben, amivel azt jelzik, a tenger nem kínai belvíz. Ugyanakkor az érintett délkelet-ázsiai országok közül egy sem képviselteti magát. E helyett az irányvonalat jelzi, hogy ősszel már Kínával együtt vett részt mind a 10 ASEAN ország egy közös hadgyakorlatban. A térség országai mindig is kétkulacsos politikát folytattak, és bár üdvözölnék az USA nagyobb jelenlétét, ennek hiányában az egyre inkább realitássá váló kínai blokkban keresik a helyüket. Ezt támasztja alá egy nemrég megjelent tanulmány is, mely szerint a térség vezetői már jobban bíznak Kínában, mint Amerikának, köszönhetően utóbbi kiszámíthatatlanságának. 

A térség másik régiójában, a Korea-Japán-Kína háromszögben pedig sokan arról beszélnek, létrejöhet egy történelmi kiegyezés, hiszen az elmúlt években már Japán is sok tekintetben együttműködik Kínával, és akár a híres, "Egy út egy övezet" projektben is szerepet vállalhatnak. A probléma az, hogy a térségben a kínai befolyás exponencionálisan növekedik a gazdasági összefonódottság miatt. Miután szinte kivétel nélkül a legnagyobb kereskedelmi partnere a térség országainak Kína,néhány esetben Japán, míg az USA szerepe hozzájuk képest elenyésző; ilyen fokú gazdasági együttműködés és interdependencia mellett viszont egyre kevésbébb lehet kockáztatni egy Kínával való rossz viszonyt, ami azonban megint csak Kína befolyását növeli. Ebből következik az is, ha a két szubrégió - Délkelet-Ázsia vagy az említett háromszög - valamelyike egyértelműen kínai befolyási övezetté válik, úgy valószínűleg a másik követni fogja. Képtalálat a következőre: „chinese military xi jinping”

Xi ÍJinping államelnök seregszemlén - az elmúlt években a hadsereget szorosabb kontroll alá vonta, majd januárban úgy fogalmazott: fel kell készülni egy háborúra

Ezzel együtt szó sincs róla, hogy Kínát mint a világ új vezetőjét kéne üdvözölni. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a két fél vetélkedésének mi a tétje. Először is Kína a világ egy jelentős szeletében szeretne egyfajta saját hatalmi zónát, és ehhez az USA katonai befolyását meg kell törnie. Az USA - mint világhatalom - eddig lényegében a világ bármely pontján szuperior, de legalább egyenlő félként tudott beavatkozni egy esetleges konfliktusba, és semmilyen komolyabb kérdés megoldásából nem hagyták ki (lásd az iráni atomalku, ahol Amerika miatt az egész megállapodás bukott, miközben az EU, Kína, India és Oroszország is támogatta). Amerika most jó úton halad a felé, hogy elveszítse ezt a pozíciót Kelet-Ázsiában. Ez azonban nem jelent önmagában kínai hegemóniát az egész világra nézve. Egyrészt Kína a hadseregét asszimetirkus módon fejleszti, mely az óceánokon átívelő katonai műveletekre nem igazán alkalmas, amire jó, hogy a Kelet- és Dél-Kínai-tengereken megakadályozza komolyabb ellenséges tengeri erők felvonulását. Ebben a tekintetben viszont igen ütőképes erőről van szó: míg májusban arról írtam, hogy az amerikai hadsereg vezetése beismerte, a Dél-Kínai-tenger Kína már csak nagyon komoly áldozatok árán lenne esetleg legyőzhető, novemberben ugyanezt mondta ki a haditengerészet vezetése egy esetleges Japán vagy Fülöp-szigeteken környékén vívott háborúról. Katonai szempontból tehát a kelet-ázsiai - és pacifikus régióban a kínai és amerikai konvencionális harcérték már egy súlycsoportban van. 

Ugyanakkor még ha Kína valóban létre tud is hozni egy kelet-ázsiai blokkot, továbbra is létezni fog egy nyugati blokk, ami az USA-ból és az Eu-ból áll, és gazdasági erejét tekintve legalább akkora, mint Kelet-Ázsia együttvéve, továbbá léteznek olyan regionális hatalmak, mint India és Oroszország, melyek Kínától függetlenek. Harmadrészt továbbra is számolni kell a muszlim világgal, melyet Amerika sem tudott domesztikálni, és valószínű (vannak is erre utaló jelek), hogy Kína is idővel szembe fogja találni magát az iszlamizmussal. A világon azonban a vezető szerepet nemcsak földrajzi-politikai, de technológiai értelemeben is érdemes megvizsgálni. Ezzel értünk el a két ország konfliktusának második aspektusához. 

Kereskedelmi háború - csökkenő bizalom otthon

 

Képtalálat a következőre: „beijing shopping centre”Miközben a nyugati sajtó rengeteget cikkezik Xi Jinping és Trump tárgyalásairól, addig Kínában az állami média gyakorlatilag hírzárlatot követ, és a közösségi oldalakon (WeChat) is cenzúrázzák, ha egy ember erről posztol. Kérdés, hogy ennek ellenére vagy más okból, de a kínai fogyasztás növekedése a pár éve induló trendeket megtörve jelentősen lassult. Egyre több jel utal a hétköznapi életben is arra, hogy a háztartások spórolnak, például az Apple eladásai is a vártnál jelentősen alacsonyabbak voltak. Az azonban nem valószínű, hogy a kínai export egy kis hányadára kivetett 10%-os vámtarifák okoznák ezt közvetlenül, hiszen ezt a legtöbb cég le tudta nyelni, komolyabb elbocsátások nélkül. Egyrészt a kínai gazdaság az idei, hivatalosan 6,5%-os növekedés mellett több belső problémával is küzd, másrészt könnyen lehet, hogy a lakosság a hírzárlat ellenére is informálódik (bár Kínában elvileg a Google elérése is bűncselekmény, helyette hazai keresők vannak), és fogja vissza fogyasztását. Ez azonban azért problémás, mert e nélkül a kínai gazdaság növekedése nem biztosított, hacsak nem kezdenek bele újra, komoly további eladósodottságot okozva a felesleges infrastrukturális beruházásokba, amire van már jel. Ezzel szemben 2017 óta a fő cél az adósságbuborék leépítése volt, ahol értek is el sikereket, ez azonban csak úgy működőképes, ha a GDP-t a belső fogyasztás pörgeti. A párt pedig tisztában van azzal, hogy újabb munkahelyek és növekvő jólét nélkül az ország könnyen instabillá válhat...

A technológiai küzdelem

A kereskedelmi háborút elindító kongresszusi jelentés, mely Kína piactorzító gyakorlatait elemezte, korántsem csak Trump kedvenc kampányszövegéről szólt, hogy az amerikaiak elveszítik Kína miatt a munkahelyeiket. A kérdés ennél sokkal komplexebb, és a valódi ok, amiért pont Kína lett az, mellyel szemben valóban megindult a kereskedelmi háború, miközben a választási kampányban más országok is kritizálva lettek, többek közt Németország és Japán, mert a technokrata-bürokratikus elit (mely gyakorlatilag Trump helyett vezeti az országot, a legjobb példa James Mattis védelmi miniszter, akit nemrég menesztettek) felismerte a Kína által jelentett fenyegetést. Kína ugyanis nemcsak, hogy nem nyitotta meg a gazdaságát a külföldi tőke előtt (ez egy érthető lépés, az amerikai piac is zárt volt az 1900-as évek elejéig, mígnem a legerősebb lett a világon), de belátható távolságon belül képessé válhat az amerikai technológiai bázis elérésére. Egyre többen beszélnek arról, hogy a világ több, forradalmi ipari újítás előtt áll, melyek új lehetőségeket hozhatnak a gazdaságba. A fő csapásirány a mesterséges intelligencia, automatizáció és robotika - melyek nyilván összefüggnek egymással. Ezeken a területeken az USA és Kína mai pozíciója közt elenyésző különbség van, hiszen még nagyon korai stádiumban jár maga a tudományos terület. Kína éppen ezért felismerte ennek jelentőségét, és széleskörű programokat hozott létre, hogy utolérje és le is hagyja e területeken Amerikát. 

Ez a verseny tehát ki fog emelkedni az összes többi konfrontáció közül, és ki is jelöli az esetleges (és egyre inkább valószínűbb) hidegháború fő csapásirányát. Míg a Szovjetunió és az USA közt az erő mértékegysége a ballisztikus rakéták, nukleáris töltetek és légvédelmi rendszerek voltak, napjainkban ez egyértelműen az információ és annak kezelése lesz, a legszélesebb értelemben. Kína eddig is rengeteg hackertámadást indított amerikai célpontok ellen, és ez folytatódni fog. Ugyanide tartozik az is, hogy a Huaweit ipari és akár katonai kémkedéssel is vádolják, és az USA-ban már arra szólítanak föl, hogy ne vásároljnak ilyen termékeket. Az információ-áramlás klasszikus formái esetében is érzékelhető a változás: egyre nehezebb kínaiként bejutni amerikai egyetemekre, hiszen fölmerült, hogy a tudományos eredményeket ellopják és később Kínában hasznosítják. Ugyanide tartozik, hogy egyre több kínai kutatótól tagadják meg az amerikai vízumot. 

Az információnak, egészen pontosan az adathalmazoknak van egy további aspektusa is, mellyel Kína már jó ideje kísérletezik. Ez pedig a sokat emlegetett AI diktatúra, az orwelli állam. Kínában az embereket 2020-tól gyakorlatilag teljes megfigyelés alá helyezik, és pontozzák viselkedésüket aszerint, hogy mennyire jó állampolgárok. Függetlenül ennek a morális megítélésétől, Kínában ezzel jelentősen meg fog nőni a politikai stabilitás. Az emberek sokszor játéknak tekintik ezeket a rendszereket, és ha a párt kedve szerint viselkednek, kedvezményeket is kaphatnak. A másik fontos kutatási terület, hogy a mesterséges intelligencia segítségével elemzik, milyen igényei lehetnek a lakosságnak, melyek kielégítése elégedetté teszi őket a rendszerrel szemben. 

Nem gondolom, hogy a diktatúra lenne az emberiség kívánatos jövője, de sok tekintetben szervezettségben és a stratégiai célok meghatározásában Kína jelentősen az USA előtt jár. Az amerikai politika ma szimbolikus ügyek mentén tagozódik, melyeknek az ország hosszútávú jólétére semmilyen kihatása nincs, jó példa erre a mostani kormányzati leállás a gyakorlatilag az amerikai szempontból filléres mexikói fal miatt. Persze ugyanez a felkészületlenség volt jellemző a második világháború előtt is, mégis sikerült pár év alatt a világ legütőképesebb hadseregét létrehozni. A demokrácia és szabadság adta kreativitás kérdés persze, hogy elég lesz-e a világon legnépesebb és gazdasági erejét tekintve az USA-val egy súlycsoportban levő Kínával szemben. 

Tétova sas - mit akar Amerika?

Képtalálat a következőre: „us eagle”MIközben az USA egyre inkább Ázsiára összpontosítja figyelmét, Trump arról beszél, ki kellene vonni az amerikai erőket Szíriából és Afganisztánból. Az országban egy jó ideje diskurzus folyik arról, milyen szerepet tud és kell betöltenie az országnak. Egyfelől létezik a már említett bürokrácia, mely fő képviselői a titkosszolgálatok és a hadsereg, mely a korábbi világhatalmi pozíció fönntartását tartja kívánatosnak. Másfelől létezik egy erős izolacionista hagyomány és egy egyre mélyebben megosztott társadalom, mely sokkal inkább a belső problémákkal van elfoglalva, azok tematizálják a közbeszédet (egészségügy, bevándorlás stb.) 

A korábbi választásokon a külpolitikai eredmények fölmutatása sokszor győzelmet jelentett, és Trump is  bízik ebben, ami miatt fönntarthatja a háborús retorikát Kínával szemben, azonban ez logika könnye hibás lehet. Kérdés persze - ahogy még szó lesz róla - hogy egyáltalán elkerülhető-e a kínai szupremácia. Amikor 1978-ban felvette a két ország a diplomáciai kapcsolatot, a cél az volt, hogy Kínát idővel elindítsák a demokratizálódás útján, és baráti ország váljon belőle. Ma, amikor látszik hogy ez az út valószínűleg nem létezik többé, a Kínával foglalkozó tudományos közösség is tanácstalan. Miközben támogatják a Kína-ellenes szankciókat, hosszú távon senki se rendelkezik egy Kína-stratégiával, nincs elképzelés arról, hogy egy milyen kelet-ázsiai rendet akarnak látni 10, 15, 20 év múlva, miközben Kína célja egyértelmű - az USA kivonulását várják. 

Botladozó óriások

Miközben  Kína fölemelkedéséről beszélünk, fontos látni, hogy ez egyre kevésbébb jelenti egyben a gazdaság egészséges növekedését is, inkább arról van szó, hogy Kína most kezdi betölteni a gazdasági ereje által megérdemelt szerepet. A kínai modell kifújni látszik, egyre több az arra utaló jel, hogy a hivatalos, 6,5%-os növekedésnek valójában a feléről lehet maximum szó., amit tovább lassít a kereskedelmi háború. Ebből a szempontból érthető is, Kína miért indított útjára államilag finanszírozottt gazdaságfejlesztő programokat, hiszen ezek nélkül csak eladósodással lenne képes fönntartani az alapvetően extenzív gazdasági növekedést, lényegében az ezekre adott válasz volt a kereskedelmi háború. Ezzel együtt Kína ma már rendelkezik azzal a gazdasági potenciállal, amivel sikeresen lehet alakítani a régió geopolitikai arculatán. Úgy látom, sok minden fog az elkövetkező években az időzítésen múlni. Kína mintha dupla vagy semmit játszana az előbbiek szerint, azaz vagy sikerül létrehoznia egy vele szemben baráti környeztet, nem is feltétlenül blokkot, és akkor képes lesz tovább fejlődni, vagy a kereskedelmi háború vissza fogja vetni a gazdaság egészének fejlődését, maximum egy-egy stratégiai ágazat fejlődhet. Nagy valószínűséggel a most folyó tárgyalások egy olyan átmeneti megoldással végződhetnek, ahol Kína megígéri, hogy több primőr amerikai terméket vásárol (élelmiszerek, nyersanyagok), de ez a hosszútávú problémát - a technológia kérdését - nem oldja meg. Ezt azonban mindkét vezető - Trump és Xi Jinping - sikerként kommunikálhatja otthon. Képtalálat a következőre: „xi jinping trump”

A kérdés az, hogy ez után mi következik. Egyértelmű, hogy egy hatékony kereskedelmi háború nagyon súlyos következményekkel járhat Kína stabilitására nézve, akár újabb, Tiennamen téri eseményekhez hasonló történések is bekövetkezhetnek, de valószínűleg egy, a mai Japánéhoz hasonló stagnálást venné kezdetét Kínában. Ez azonban az USA-ban is éreztetné hatását, bár sokkal kisebb mértékben. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy a kereskedelmi háború nélkül Kína hosszútávú fölemelkedése és valószínűleg az USA utolérése nem kérdéses. Bár Trumpnak a fő gazdasági tanácsadója (Peter Navarro) azon a véleményen van, hogy lehetőleg minden gazdasági kapcsolatot le kell építeni Kínával (decoupling) ezt politikai értelemben senki nem fogja fölvállalni a gazdasági károk miatt. Innentől kezdve marad a kisebb mértékű, fokozatosan mélyülő konfrontáció fönntartása. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy a térségben található amerikai szövetségesek - élükön Japánnal - maguk sem támogatnának egy olyan szcenáriót, ahol Kína "kiéheztetése" a cél, részint a mélyebb gazdasági összefonódottság és részint a kulturális kapcsolatok miatt, ami miatt Amerikára mindig is kissé ferde szemmel néznek a térségben. 

Itt megint szembeötlik a konfliktus az USA rövid- és hosszútávú érdekei közt. Trump számára a fő cél, hogy megnyittassa a kínai piacot az amerikai cégek előtt (ez főleg a szolgáltatószektort - bankok, biztosítók és tech cégeket érinti), ami azonban sok szempontból maga a megoldás lehet a kínai gazdaság problémáira. Ezzel ugyanis versenyhelyzetbe kerülnének, és újabb iparágak is megjelennének. Kétségkívül a rezsim számára minden önálló szereplő zavaró a gazdaságban (fontos leszögezni, hogy Kínában a szabadpiac-diktatórikus állam koncepció a végéhez közeledik, ma már a gazdaságban is a párt az úr), de most mégis hajlanak a megállapodásra és koncessziók adására, és talán ők félnek leginkább az általuk is szított belső nacionalizmustól. Ez is azt mutatja, hogy a két fél kapcsolata nagyon is összetett, aminek itteni bemutatása is csak vázlatos, rengeteg további tényező van (amiket majd megpróbálok újabb bejegyzésekben megvilágítani pl. Kína stabilitása, a párt szerepe, a gazdasági modell vége stb.) és a politikai-hatalmi ellentétek mellett a gazdasági életben sokkal mélyebb kapcsolatokra lehet számítani, mint ami az USA és Szovjetunió közt volt. 

Összegzés

Összességében tehát hosszú távon elkerülhetetlennek tűnik egy mélyülő hidegháború a két fél között, ahol a döntő szempont az információs rendszerek fejlettsége lesz. Érdemes belegondolni, hogy miközben a Kína által gründolt 5G hálózatok ahogyan lehetővé tesznek egy távolból elvégzett műtétet (ami nyilván gazdaságilag önmagában is előnyös) úgy teret engednek a hadászatban is olyan, csak a filmekben látott fegyverekhez, mint például egy távolról irányított robothadsereg. A gazdasági életben pedig a mesterséges intelligencia olyan termelékenység-növekedést idéz elő, amivel egy ország termékei könnyen válhatnak olcsóságuk folytán a legkeresettebb. 

A kérdés sokkal inkább az, vajon márciustól (illetve ez után, hiszen Trump már bejelentette, hogy nem ragaszkodik a dátumhoz) milyen fokon folytatódik a viszony elmérgesedése. Kína egyértelműen lépéskényszerben van, és az amerikai feltételek elfogadása okozhat nehézséget átmenetileg, de hosszú távon az amerikai fél kifizetésével gyakorlatilag kizárólag a belső tényezők függvénye lesz, hogy a kínai gazdaság meddig fejlődhet (ez pedig egyáltalán nem jelenti azt, hogy sikerül is utolérni az USA-t) Az USA tekintetében pedig a már említett konfliktust figyelhetjük meg a bürokrácia és Trump érdekei közt - utóbbi érdekelt abban, hogy Kínát hosszú távon nyomás alá helyezzék, míg előbbi számára a rövidtávú gazdasági eredmények is ugyanilyen fontosak, de az időközi republikánus vereség után aktívabb elnöki szerepre lehet mindenképp számítani, amibe beleférhet a háborús retorika Kínával szemben.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://keletazsiafigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr6514572300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dörnyei József · http://dornyeij.blog.hu 2019.02.14. 13:58:11

Bonyolult helyzet. Helyi háborús lépésekre nem számítok akármilyen kis léptékben sem. Kína nem fog kezdeményezni. A US pedig nincsen erőfölényben a Kínai tengeren. Ha a US támad, komoly veszteségei lesznek igen gyorsan. Egy hajó teljes legénysége az sok áldozat. De elveszhet egy egész flotta is.

Ami elképzelhető az egy proxy háború valahol pl. Afrikában. De szigorúan nem US-Kínai haderő között, legalábbis hivatalosan.

A legnagyobb esélye azonban annak van, hogy a marakodás megmarad gazdasági szinten.

élveteg 2019.02.14. 21:40:03

Ugyan Kína talán sosem lesz olyan hatalom mint Amerika és nem ezért mert ne érné utol gazdaságilag vagy technológiailag De tud -e olyan kultúrális imperializmust gyakorloni mint Amerika ? Mert A mozikba a tv csatornákon elsőprő többséggel amerikai filmek mennek A rádiók jórészt amerikai zenét játtszanak A divatot a trendeket ( nem a haut couture ) amerikából diktálják A szórakoztató ipart amerika vezeti Mikor lesz erre képes Kína ?

zuulululu 2019.02.14. 23:12:30

Kár hogy Taiwan -rol nem írtál. A kis ország is gőzerovel készül a háborúra. Illetve a világ high - tech cége (tsmc) - felvezető /chip gyártó ott található. Ha ott bármi gond lenne, az egész világgazdasag leterdelne kb azonnal.

Medgar 2019.02.14. 23:54:04

@élveteg: Meglepődnél, ha látnád a kínai mozik műsorát..

Szóra kész Szókratész 2019.02.15. 09:18:13

@élveteg: Ki gondolta volna ugyanezeket száz éve Amerikáról?

Willkommenskultur 2019.02.15. 10:18:37

@élveteg: "De tud -e olyan kultúrális imperializmust gyakorloni mint Amerika ? Mert A mozikba a tv csatornákon elsőprő többséggel amerikai filmek mennek A rádiók jórészt amerikai zenét játtszanak A divatot a trendeket ( nem a haut couture ) amerikából diktálják A szórakoztató ipart amerika vezeti Mikor lesz erre képes Kína ?"

oooo...amikor odakoltoznek Izrael fiai?

De ott nem tudnanak elbujni, ugyhogy ehelyett maradnak a regi modszernel, es haborukat, forradalmakat fognak kirobbantani.

Az Ellenálló 2019.02.15. 13:00:35

@Willkommenskultur: Könnyű volna mindent azzal elintézni, hogy már megint a zsidók tehetnek róla, de nem, ez sokkal összetettebb. Nekünk az a cél, hogy egyik félhez se dörgölőzzünk túlságosan, különben rosszul járunk.

CoolKoon 2019.02.15. 22:34:34

Egyetértek, épp csak a kínai miniszterelnök nevének az átírása nem stimmel.

kazsiafigyelo 2019.02.16. 10:08:04

@CoolKoon: Miért, mit javasolsz? Én az angol Xi Jinpinget használom, szerintem nem sok értelme van a magyar átírásnak, a a Hszi Csin Ping kiejtés szempontjából ugyanaz, mint az angol Xi Jinping, ráadásul így nem kell gondolkodni ha valaki angol szakirodalmat, cikkeket is olvas. És köszönöm az egyetértést

CoolKoon 2019.02.23. 21:13:34

@kazsiafigyelo: A magyar fonetikus átíratnak épp "csak" annyi értelme van, hogy a magyar nyelv szabályaihoz igazodik. Amúgy meg keresőoptimalizálási szempontból is szerencsésebb lenne a magyar forma, mivel magyar nyelvű szövegről van szó.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2019.03.16. 11:31:47

Lehet hogy rossz az értelmezésem, mégis.

https://www.google.com/maps/@21.8479574,108.8486858,1608m/data=!3m1!1e3

Úgy 1oo-5oo m-rel "el vannak tolva" a térképi vonalas rajzelemek (itt utak és autósztráda) és a légi fotó.

Ha tippelnem kellene a régi szojvet komisszári paranoia, hogy nem adjuk meg jól a térképeinket (sőt még az északi irányt is lecseréljük), csak hogy az ellenség nehezebben tájékozódjon térképeink alapján. :-(

Lassan egy évtizede a görög adóellenőrök gúgli mepsz alapján szúrták ki hogy ki az aki nem vallotta be a terciáján a luxusadó alapot képező kerti fürdőmedencét. Szóval lehet hogy tolják a kínjaieftársak ezerrel az új technológiákat, az oktatást, de ahhoz ez a 15-ös IQ-jú bizalmatlan, mindenkiben a saját maga jellemtelenségét látó komisszár mentalitás nem fog passzolni. :-(

És ez csak egy vegyes műhold képről jutott eszembe, már persze ha komisszár - paranoiás magyarázatom igaz. :-(

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2019.03.17. 10:33:34

Megkerestem a kínai gúglimepszet. Kicsit lassú, szerencsére találtam benne angol felületet is, mert a kínai írásjel az nekem kínai. :-) Pozícionálni eddig nem tudtam vele, akit érdekel nagyítson rá maga egy szűkebb területre.

en.tianditu.gov.cn/

Kínában 5 perc netes bóklászás alatt a vektoros és légi fénykép pontosan fedte egymást. Szóval előző bejegyzésemre reagálva, tudnak ők ha akarnak. Eszerint a google-val nem akarnak (együttműködni).

kazsiafigyelo 2019.03.17. 10:59:22

@rdos: izgalmas lehet, majd ránézek, még őszintén szólva nem próbáltam. Amúgy valószínűleg jól megcsinálták a saját google mapsüket, mert a másolásban tényleg jók, az a mostani időszakban fog kiderülni, hogy mi van akkor, ha nincs kiről másolni....

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2019.04.19. 19:56:23

Az új posztot láttam, de még nem olvastam. Az is sorra kerül, előbb utóbb. :-) Ami viszont ide illik. Tényleg ennyire "soviniszták", na jó, csak erősen nacionalisták lennének a kínaiak? És ha igen, ezt alkalmasint háborús erőszak formájában is "képviselnék"? Azt érteni vélem hogy (há)borúra jön a derű, csak hát a múlt században nekünk Európában 2 db is jutott, és hát azóta is nyögjük. :-( Idétlen szójáték volt elismerem: há-borúra derű.

danubeinstitute.blog.hu/2019/04/18/mi_a_kinai-amerikai_konfliktus_tetje

kazsiafigyelo 2019.04.21. 12:35:59

@rdos: Jó cikk, olvastam én is, bár nem mindenben értek egyet a szerzővel. A kínai nacionalizmus szerintem más mint a nyugati. Itt arról van szó, hogy a kínaiak kizárólagosságra törekednek, és nem hajlandók tudják elviselni, ha nem ők a vezetők a közvetlen környezetükben. E miatt tényleg zavaró az amerikai jelenlét számukra, de háborút ezért nem fognak indítani. A módszerük inkább, hogy egyfajta hidegháború keretein belül addig fejlesztik a hadseregüket, amíg az a térséget tudja biztosítani. Ezzel párhuzamosan a térség gazdasági életében is vezető szerepre tesznek szert. Ha ez a két feltétel teljesül, akkor az amerikaiak valószínűleg maguktól is kénytelenek lesznek távozni, mert nem lesz ország, ami szövetkezne velük a kínai nyomás miatt. Az egyetlen pont, ami aggodalomra adhat okot, az Tajvan. Elvileg a párt belső köreiben 2020 volt az eddigi cél az egyesítésre, most azt mondják, ez a kereskedelmi háború miatt pár évet csúszhat. Az is tény, hogy a kínai katonai költségvetés 30-40%-a már így is egy esetleges tajvani invázióra való fölkészülésként értelmezhető módon van elköltve. A racionális számítás valóban ott csúszhat meg, mert a párt számára kiemelt szerepet tölt be, és aki egyesíti Kínát, az Mao-hoz hasonló ikon lesz. Ja, és ma olvastam arról, hogy Kínában elkezdte az AI-t a hadsereg olyan célokra is használni, hogy modellezze a többi ország válaszát egy-egy ilyen eseményre, és kiszámolja, mikortól valós veszély egy szélesebb kör konfliktus kitörése....

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2019.04.23. 18:14:18

@kazsiafigyelo: Annyira nem nyugtattál meg ezzel a (h)idegháború forgatókönyvvel. :-( Úgy meg főleg nem, hogy a rövid távú céljuk ha jól értem Tajvan. :-(

Ami pedig az AI-t illeti, az biza jó ötlet. Nem sok barátja van ugyanis Kínának. Szerintem ráadásul a kínai regionális? világra szóló? terjeszkedésnek van egy olyan lehetséges következménye is, ami sokaknak nem tetszik. A "reform" komenyizmusukért (amit nyilván mintának szánnak a liberális világrend helyett) szerintem nem sokan lelkesednek. :-(

kazsiafigyelo 2019.04.25. 13:12:49

Elvileg nem akarnak teljes körű összecsapást, Tajvant valahogy okosba' akarják magukhoz csalogatni, a következő választáson indul a foxconn tulaja az ellenzék színeiben, abszolút Kína-barát, oda köti a vállalkozása, szerintem ez a kínai terv, de a nyugati sajtónak eddig ez föl se merült.
A komenyizmusuk inkább egy autoriter államkapitalista modell, amit kb minden ázsiai ország kisebb nagyobb mértékben követ, a kínai rendszer elnyomása a térségben senkit se zavar. Úgy látom, hogy ezek az országok könnyen megtalálják a közös nevezőt a liberalizmus elleni lázadásban: lásd Kína-oroszország-irán barátság. De Kína ugyanígy jóban van szaúd-arábiával és izraellel is és európában is salvini a partnere (meg orbán). Az illiberalizmus meglepően jó alapnak tűnik egyelőre, és ez zavaró.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2019.04.25. 20:47:37

@kazsiafigyelo: "Az illiberalizmus meglepően jó alapnak tűnik egyelőre, és ez zavaró."

Nagyon diplomatikusan fogalmaztál. Szerintem is zavaró. Meglehetősen nagyon zavaró. :-(

Tajvan "okosban"? Legyen igazad. Mondjuk az is megoldás lehetne, hogy Tajvan befogadja a Kínai Népköztársaságot. :-) Csak az a 13 milla komisszár ezt nehezen fogadná el, hiszen akkor rájuk már semmi szükség nem lenne. :-)

kazsiafigyelo 2019.04.27. 11:57:41

@rdos: Igen, ahogy átgondoltam ez elég veszélyes. Az illyen illiberális országokban elég lefizetni a vezetést (vagy megzsarolni), és ezzel meg van véve az ország támogatása (pl Dutertének a fiát a kínai maffia szervezte be, ezért az ország Kína-barát lett, vagy lásd Orbán, akit az ügynökmúltjával fognak az oroszok).
Őszintén szólva nem tudom mi a jó - ha Tajvan Kína része lesz, akkor az egész térség Kínáé. A szigetet nem véletlenül hívják elsüllyeszthetetlen repülőgép-hordozónak. A tiszta háborút az USA és Kína közt nem tartom valószínűnek, a kínai katonai dokumentumokban le van fektetve, hogy nyílt, az egész országot és gazdaságát érintő háborúba nem kezdenek. Reméljük...

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2019.04.28. 14:51:40

@kazsiafigyelo: Bízzunk benne. Utolsó mondatodra válaszolva. Mondjuk a kicsi de nyílt katonai konfliktusokkal az a baj, hogy könnyen lángba borulhat miatta a világ. :-(

Erre találta ki Putyin a nem nyílt háborút? :-( Krím, és a mai napig Donyeck a példa rá. :-( Nehogy a kínai eftársak is kedvet kapjanak hozzá. :-(