Az már közhelyes, hogy Ázsiában az europid rassz tagjaként a férfiaknak szinte hihetetlen lehetőségei lehetnek. Valójában az illető sikeressége a különböző országok esetén talán jobban függ az ország történelmétől és az USA-hoz (Nyugathoz) való viszonyától, mint személyes vonzerejétől.
A fehér férfiak népszerűsége a második világháborús amerikai győzelemmel vette kezdetét. Innentől kezdve a nyugati kultúra és szexualitásról alkotott kép óhatatlanul megjelent Kelet-Ázsiában is. A fehér férfiak össze lettek kapcsolva az USA sikerességével, ami egyértelműen a number one volt abban az időben. Az USA tartóztatta föl a Szovjetunió, nekik volt a legerősebb hadseregük. Ehhez társult, hogy sok helyen fölszabadítóként érkeztek meg a második világháború után. Másrészt az sem utolsó, hogy az europid rassz átlagmagassága messze magasabb, mint az ázsiaiaké, ráadásul jobban tápláltak, izmosabbak is voltak az amerikaiak. Napjainkban továbbra sem túlzás az ázsiai nők rajongásáról beszélni Kelet-Ázsiában.
Japánban a nők lényegében fele-fele arányban oszlanak meg a szerint, hogyan viszonyulnak a kérdéshez. A Nyugat imádata a második világháború után egy kicsivel, a 60-as 70-es évektől bontakozott ki, és azóta is csak kicsit lankadt. Így előfordul, hogy átlagos vagy annál is rosszabb megjelenésű férfiakat kifejezetten csinos japán nőkkel lát az ember az utcán. Az ilyen nők ezt továbbra is különleges élményként élik meg, számukra külön társkereső oldalak, ügynökségek jöttek létre. A japánok másik fele (vagy inkább körülbelül 30%-a) viszont stigmaként tekint a fehér barátra. Az ő nemzeti büszkeségükbe nem fér ez bele, és tisztában vannak, hogyan élnek vissza a férfiak a helyzettel.
Kínában a Nyugat megítélése a lakosság körében szintén ambivalens. Bár a kínai nacionalizmus felfűtése miatt sokan kezdenek kritikusak lenni, a fiatalok (fiatal nők) körében viszont virágzik a nyugati kultúra. Kínában fehér férfiként az embernek tehát rengeteg lehetősége van, amit viszont még nem túl sokan használnak ki. A nyugati egyetemeken tanuló több millió fős kínai diákok pedig nem számítanak kifejezetten kelendőnek az őslakosok szempontjából. Részükről azonban a szándék általában megvan. Továbbá míg a japán lányok inkább zárkózottabbak, addig a kínaiak sokkal nyitottabbak, szociálisabbak és akár rámenősebbek.
A szintén inkább nyugatbarát, kereskedelemorientált Szingapúrban a helyzet ugyanígy kétértelmű. Az országot sok esztendőn át vezető Lee Kuan-Yuaw kifejezetten kritikus volt a nyugati életmóddal szemben: így létrehozta a világ egyik legszabályozottabb államát, ahol a fiatalok hermetikusan el vannak zárva a szórakozás sok formájától: kegyetlenül büntetik az alkoholfogyasztást és a fiúk és lányok általában nem is egy iskolába járnak, a szórakozóhelyek sem igazán látogathatóak amíg az ember nem lesz felnőtt. Másfelől az üzleti érdekek sok mindent fölülírnak: a múlt században még bátorították is a gazdag, befolyásos nyugati férfiak beházasodását az országba.
A legtöbb sikere egy nyugati férfinak talán Tajvanon és Dél-Koreában lehet napjainkban. Ennek a két országnak modernkori történelmében az USA szerepe egyértelműen pozitív. Ugyanakkor a koreai szórakoztatóipar igen fejlett, rengeteg szappanopera, film jelenik meg évente, ami megteremtette a saját sztárokat, stílust, ez ellensúlyozza a "nyugatiság" tiszteletét.
Korea a kulturális központ
Lényegében Koreától Kínán és Japánon át a Fülöp-szigetekig és Thaiföldig mindenhol elterjedtek a koreai gyártású szappanoperák és K-pop, a koreai könnyűzene. Ez a jelenség azért érdekes, mert Korea kulturális befolyása az USA-val vetekszik: nem ritka, hogy valaki azért tanul koreaiul, hogy eredetiben élvezhesse a műsorokat.
Ha összehasonlítjuk a hollywoodi és koreai filmeke, általában azt mondják, hogy utóbbiak konzervatívabbak, prűdebbek és a szórakoztató filmek konfuciánus modelljét reprezentálják. A koreai filmek visszatérő motívuma a háború (érthető okokból), valamilyen katasztrófa, és egy egyszálú szerelmi történet a főhős körül. Nyugaton az ilyen műveket nem értékeli túl sokra, hiszen más kritériumokról beszélünk: a posztmodern művészet a komplexitásban és a megfoghatatlanságban hisz, a koreai filmművészet pedig túl absztrakt és klisés. Másfelől az is gyakran elhangzik, hogy ezek a filmek erősen építenek az amerikai filmek történeteire, csak kissé átírják őket.
Ezzel együtt a koreaiak még mindig sokkal liberálisabbak, mint a többi ország polgárai a térségben. Ha valahol, akkor itt lehet látni a jól ismert lila, szőke és hasonló hajszínű embereket, és a divatnak (aminek nem sok köze van a nyugati stílushoz) is ők járnak legelöl.
Délkelet-Ázsiában viszont erős ellenérzések vannak a fehér férfiakkal szemben. Ennek egyik oka a gyarmatosító múlt, ami miatt a helyi lakosság különösen érzékeny a külföldi befolyásra. Másrészt az sem tesz jót az imidzsnek, hogy rengetegen érkeznek a térségbe - Kambodzsa, Laosz de különösen Thaiföldre - hogy igénybe vegyék az olcsó prostituáltak szolgáltatásait. A helyi lakosság az ilyen egyéneket megveti, de sokan hasznot húznak belőle üzletileg.
Bár ez a cikk kissé leegyszerűsítőnek tűnhet, a nyugati dolgok fetisizálása - nem túlzás a szó - igenis jelen van napjainkban. Volt diák Tajvanon, aki miatt az ottani lányok hisztériában törtek ki. Az elsődleges jelentésen túl pedig nagyon is sok következménye lehet ennek a politikai viszonyokra nézve. Egy korábbi cikkben arról írtam, hogyan terjed a kereszténység Kínában - Kína, a legnagyobb keresztény nemzet. A fehér férfiak népszerűsége egy másik jel arra nézve, hogy a kulturális dominancia, befolyás tekintetében Kína még messze nem tart ott, mint az Egyesült Államok. Egy amerikabarát generáció pedig akár az alapja is lehet a két ország közti viszony javulásának.
