India, a jövő nagyhatalma
2018. február 25. írta: kazsiafigyelo

India, a jövő nagyhatalma

Képtalálat a következőre: „indian flag”A 21. század Ázsia évszázada, amit az eddigi események abszolút alátámasztanak. Ez azonban több annál, hogy Kína esetleg megkérdőjelezi az USA hegemóniáját. Alapvetően az a világrend fog újjáépülni, ami évezredeken keresztül létezett, napjainkban a világ magaskultúráinak, civilizációinak reneszánsza folyik Ázsiában. India jó eséllyel már elindult azon az úton, amin Kína nagyhatalommá vált. Jó vagy rossz ez nekünk, mit jelent a megjelenése?

Az indiai fejlődés már lassan húsz éve vetekszik azzal, ami a kínai gazdaság teljesítményére volt jellemző, és az elmúlt években már gyorsabban növekedtek, mint Kína. Arról van szó, hogy India a hatalmas munkaerejével kezd szintén bekapcsolódni több alacsony hozzáadott értékű, munkaigényes iparágba globálisan. A legnagyobb befektetések az USA-ból és Japánból érkeznek. A jelenlegi kormányfő, Narendra Modhi pedig több olyan gazdasági reformot is bevezetett (lásd keretes írás), ami a hosszú távú fejlődést lehetővé teszi. Harvardi szakértők szerint az indiai gazdaság a mai ütemben akár az 2030-as évekig is a mai gyors ütemben fog nőni.

Hol áll az indai gazdaság?

 

Képtalálat a következőre: „india bombay”Az első kérdés az, hogy beszélhetünk-e indiai gazdaságról. Pár évvel ezelőtt az indiai államok közt is vámok voltak, nem volt egységes adórendszer. 2017-ben a már említett Modi kormányzat a centralizáció felé tett lépéseket. Egyik sokat vitatott lépésük, hogy a készpénz 80%-át bevonták, hogy ezzel segítsék elő a banki betétképződést. Bevezették az országban az ÁFA-t, a sok, kusza adónem helyett. A reformok még vitatottak, hiszen kissé visszaesett a növekedés üteme, bár a nagyobb gazdaságok közt csak Kína ért el hasonló eredményt 2017-ben, és az előrejelzés szerint a gazdaság növekedése újra gyorsulni fog. 2030-ra India valószínűleg a világ harmadik legnagyobb gazdaságává fog válni, megelőzve Japánt és Németországot.

Év 2015 2016 2017 2018 2019
GDP százalékos növekedése 8% 7,1% 6,7% 7% 7,4%

 Az indiai gazdaság abból a szempontból viszont továbbra sem egységes, hogy a területi és vagyoni egyenlőtlenségek hatalmasak. Az egy főre eső GDP nagyjából a kínai érték ötöde (1700 USD). Egyes régiókból a szakemberek a világ élvonalában helyezkednek el külföldön, míg a lakosság valószínűleg fele mélyszegénységben él. Óriási a munkanélküliség, az új munkahelyek egy része a bérmunkára épül (ruhagyártás) míg az informatikai iparágkban is húzóágazatnak számítanak.

Képtalálat a következőre: „india poverty”

India nyomornegyed

Az indiai politikának azonban számolnia kell Kínával is, ha ennek biztosítani akarja a környezeti feltételeit. Ami egyre több aggodalmat okoz Indiában, az az évtizedes kínai törekvés, hogy Indiát mindenképpen elszigeteljék a tágabban értelmezett Kelet-Ázsiától (Indo-Pacific angolul - Indiai- és Csendes-óceánok térsége). Egyfelől Kína a segélyek, az "Egy út egy öv" kezdeményezés (Új Selyemút) kezdeményezés és további befektetések segítségével Pakisztánt, India történelmi ellenségét, akivel több háborút is vívtak, saját szövetségesévé tette. A másik félelem, hogy Kína haditengerészeti támaszpontokat hoz létre az India-óceánon, és így közrezárja Indiát. 

Ezekre válaszul India - ellentétben a még egyelőre szegény, fejlődő állam státuszával - aktív külpolitikát folytat, bár ennek megvannak a korlátai. India célja, hogy meggátolja a gazdasági és politikai viszonyok alapján egyértelmű kínai hegemóniát a térségben. India például elzárkózott mindenféle együttműködéstől Kínával a BRI kapcsán. A két nagyhatalom közt kettő helyen indult meg jelentős versengés, erőfitogtatás.

Kapcsolódó kép

Országok India határán - Kína szinte az összesben jelentős befolyással rendelkezik

  1. A két ország határán, ahol több vitatott terület is található. Ez onnan ered, hogy a mára (újra) Kína részéve vált Tibet a 19. században brit protektorátussá vált, ami a koronagyarmattal, Indiával több szerződést is kötött, melyek határmeghatározásai vitatottak. Az egyik ilyen terület a Doklam-magasföld, ahol a nyáron a két ország fegyveresei néztek farkasszemet egymással, és egyesek a háborút lehetőségét is fölvetették. Erről még itt írtam.
  2. A két ország közt található kisállamok, Nepál és Bhután folyamatos kérdés, hogy melyik érdekszférába tartoznak. Ezekben az országokban a politika is aszerint van fölosztva, hogy melyik párt melyik országgal való viszonyt támogatja. Manapság Nepál inkább Kína, míg Bhután India felé van elköteleződve.
  3. Hasonló a helyzet Délkelet-Ázsiában is. Ez ellentétben az előző esettel, történelmileg inkább Kína, mint India érdekszférája volt. Például a buddhizmus sem Indiából közvetlenül, hanem közvetve Kínából, a 7-8. században terjedt el. Ma a kínai kereskedelem mellett az indiai eltörpül a térséggel. Ugyanakkor az integrációs törekvések indiai részről bővülnek, a katonai együttműködések mellett.Például tavaly egy indiai műhold lett föllőve, amit az ASEAN országok is használhatnak.
  4. Továbbá Kína a szubkontinens további három államában - Bangladeshben, Pakisztánban  és Sri Lankán- jelentős politikai befolyásra tett szert, és úton van afelé, hogy katonai bázisokkal is rendelkezzen. Így a kínai haditengerészet bezárná Indiát az Indiai-óceánon, rosszabb esetben akár a mostani amerikai dominanciát is megkérdőjelezve.

Nemzettudat, stratégiai gondolkodás Indiában

Képtalálat a következőre: „nehru”Az indiai szubkontinens bár földrajzilag egységet alkot, a történelem folyamán gyakran volt megosztott, kisebb-nagyobb államokra töredezett. Ez bizonyos szempontból napjainkra is igaz, hiszen mai is hat állam osztozkodik rajta. Indiai vezetés alatt mindössze egyszer volt egységes a terület – Asoka királynő –ban. Paradox módon a britek érkezése volt az, ami nemzetet kovácsolt a különböző fejedelemségek elitjéből. A britek ugyanis az indiaiakkal együttműködve tarották fönn uralmukat, a vezető réteg pedig cserébe jogokat és angliai tanulási lehetőséget kapott. Így 1947-ben, a függetlenség elnyerésekor egy világszinvonalú oktatásban részesült elit és többszázmillió szegény paraszt alkotta az országot. A lakosság általános fölemelése, taníttatása még mindig nem megoldott, a lakosság fele mélyszegénységben él. Napjainkban kezdhetünk talán valóban indiai identitásról, nemzettudatról beszélni, hiszen az elzártság, szegénység nem igazán teszi lehetővé a közös identitást. Elmaradás tehát van, de a tendencia egyértelmű, India megkerülhetetlen lesz a kelet-ázsiai politikában tíz éven belül.

Henry Kissinger legutolsó, 2016-ban megjelent könyvében - mely a Világrend címet viseli - négy nemzet stratégiáit elemzi: USA, Irán, Kína és India. Nyilván nem véletlenül, szerinte ők fognak a nemzetközi kapcsolatokban meghatározó szerepet játszani. India esetében arra jut, hogy az ország külpolitikai gondolkodását döntően a brit gyakorlat határozza meg. Így India célja a hatalmi egyensúly fönntartása lesz, és a hegemón törekvéseket meg akarja akadályozni. Így az USA számára India természetes szövetséges Kínával szemben. Hosszú távon azonban India semmilyen hatalmat nem fog megtűrni a szubkontinensen.

India Ázsiában olyan országokkal próbál együttműködni, akik szintén tudnak tenni a kínai dominancia ellen, illetve ez gyakran egy értékrendbeli választással párosul: India ugyanis a térség kevés demokráciájának egyike. Ez hívta életre a tavalyi évben a QUAD nevű szervezetet. Ennek tagjai Japán, Ausztrália, India és az USA. Bár ez még nem katonai szövetség, de a térségbeli stratégiák összehangolására már megfelel. Trump tavaly novemberi, ázsiai útja során már nem is Kelet-Ázsiáról, hanem Indo-Pacificről beszélt. Az USA-tól való fegyvervásárlások értéke évről évre nő, és egy valódi katonai szövetség megkötése is elképzelhető. E mellett ahogy már szó volt róla, az említett országokból érkezik a befektetések nagy része (USA, Japán). 

Távlatilag az is fölmerülhet, hogy az ázsiai országok önerőből, akár az USA nélkül válnak képessé arra, hogy megfelelő egyensúlyt állítsanak Kínával szemben. India még kezdeti szinten jár mind a katonai fejlettség, mind azon képesség, terén, hogy egy országot gazdasági eszközökkel befolyásoljon. Azonban példája bátorságot adhat más országoknak is, hogy függetlenebb külpolitikát kövessenek a térségben.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://keletazsiafigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr8913688152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tireless treehugger 2018.02.25. 19:59:02

középkori társadalmi rendszerrel nem lehet nagyhatalommá válni. Ha viszont elindul egy társadalmi reform akkor polgárháborúba süllyednek.

A világban nem lehet érdem nélkül elsőséget szerezni, sem india (sem kína) nem áll készen a nagy ugrásra. A városiasodás erőltetésével gyorsan haladnak de ők is abba a csapdában vannak mint mi, a vidéki lakosság nem vesz részt a változásban sőt ellenségesen kezeli. Így az ország szétszakad és a legkisebb közös nevezők mentén felbomlik.

A 21század határozottan európa akarom mondani nyugat európa évszázada, aztán ahogy szép lassan formálódik, az "észak atlanti únió" évszázada lesz.

dr. mesterséges színezék 2018.02.26. 00:23:43

@tireless treehugger: "középkori társadalmi rendszerrel nem lehet nagyhatalommá válni"

A Szovjetunió úgy volt nagyhatalom, hogy közben a feudális Oroszországtól csak annyiban különbözött, hogy hiányzott a fölbirtokosi réteg.
Persze bele is bukott, de előtte 5 évtizedig kitüntetett helye volt a zöld asztalnál.
A világ eseményeibe való beleszóláshoz két dolog eredője visz: az erő és az érdek. Ha valamelyik nincs, vagy kevés, nem lesz duma, de ha mindkettő van, akkor elkerülhetetlen. Teljesen függetlenül attól, hogy az az erő rabszolgatartó társadalomból vagy skandináv demokráciából származik-e.

2018.02.26. 02:14:47

Nem lenne baj, ha az ázsiaiak maradnának Ázsiában. Mondom ezt úgy, hogy Ázsiában élek és látom, hogy az ázsiai embernek semmit se jelent a környezet védelme és ha Európába vagy Amerikába vándorolnak, akkor zömmel ballib szavazók lesznek, ezzel olyan kormányokat segítenek hatalomra, amik a fehér ember elnyomásában partnerek.
Az ázsiai ember minden ellenkező híresztelés ellenére önző és rövidlátó és felzabálja a fehér ember által fontosnak tekintett értékeket. Egy ázsiai szemében semmit se jelent a szabadság, demokrácia, tolerancia. Japánban is csak azért van demokrácia, mert az amerikaiak lebombázták őket. A lelkük mélyén mind náci, ha a kormányt demokratikusan is választják meg, a társadalom akkor is a nácikat megszégyenítően kirekesztő. Az ázsiaiak úgy gyűlölik egymást, hogy ahhoz képest a román-magyar gyűlölködés semmi. Pakisztániak az indiaiakat, indiaiak a kínaiakat, vietnamiak a kínaiakat, thaiok a kambodzsaiakat, a japánok és koreaiak gyakorlatilag mindenki mást.
Ha India nagyhatalom akar lenni, akkor ott is ki kell alakítani egy illiberális vagy még inkább diktatórikus államot.
Ázsiában az emberélet semmit se számít, ezért itt egy népirtás simán előfordulhat bármikor, senkit se érdekel majd.

Csak annyit tudok mondani több év ázsiai tapasztalattal a hátam mögött, hogy Európába nem kellene beengedni a nem fehér embereket.

tireless treehugger 2018.02.26. 21:56:47

@dr. mesterséges színezék:

A SZU azért ült az asztalnál mert oda hívták. És amikor már nem volt szükség rájuk meg elszegényedtek, akkor elzavarták.

A világot a kereskedelem(pénzforgalom) mozgatja. Aki kereskedeik és részt vesz a nemzetközi gazdasági életben annak van beleszólása a dolgokba, aki nacionalista protekcionista elzárkózó az pedig várja a döntéseket.

A SZU mindent és bármit hajlandó volt adni-venni, a világ 70 évig élvezte a cserearányokból adódó előnyöket. Aztán ahogy előtérbe került az importkiváltás meg hazai termék meg protekcionizmus és ármanipuláció, na meg kifutottak a pénzből mert mindent feléltek, így aztán ki is dobták az egész bagázst.

India és kína tanult a mások hibáiból, india teljesen szabadon kereskedik, kína meglehetősen szabadon. De ahogy nőnek a gondjaik, márpedig nőnek hiszen a társadalom igénye növekszik és nincsen azt kiszolgáló rendszerük, az állam a protekcionizmushoz fordul, mert ő mint állam nem képes megváltozni és az igényekhez alakulni és elkezdi kifosztani a gazdaságot na meg a nemzetet, ezzel aztán a kereskedelmi szerepük lecsökken.