Esély a megoldásra Észak-Koreában?
2017. december 11. írta: kazsiafigyelo

Esély a megoldásra Észak-Koreában?

Patthelyzet vagy együttműködés

Képtalálat a következőre: „china trump”Trump ázsiai körútján beszélt kínai kollégájával, Xi Jinpinggel, aki biztosította, Kína is elkötelezett az észak-koreai rezsim megrendszabályozásában. Az már egyértelmű, hogy az USA egyedül nem képes rendet tenni, de a felszínen túl Kínában viták folynak, hogyan kéne a kommunista szomszédhoz állni. Ezzel együtt a kínaiak talán mégis hajlandóbbak segíteni, mint korábban, de talán most már ez sem elég. Együtt fog-e működni a "két nagy"?

Az ENSZ a nyár folyamán több, Észak-Koreát elmarasztaló ítéletet is hozott, melyeket Kína saját állítása szerint be is tart. Ezt viszont sok forrás cáfolta, és az ősztől  valóban komolyabban veszik a kérdést. Észak-Korea ez idő alatt valóban visszavett, és nem volt több rakétateszt az elmúlt hónapokban, mígnem november 29-én újra kilőttek egy rakétát a tengerbe, ami jelzi, attól még, hogy nem beszélünk róla, a probléma nincs megoldva. A mostani hétvégén az ENSZ küldöttség látogatása is véget ért Észak-Koreában, amikor kijelentették, hogy szorosabbra akarják fogni az együttműködést a szervezettel. Az ENSZ pedig mindkét felet - USA-t és Észak-Koreát - elmarasztalta, hogy nem beszélnek egymással, és egy nukleáris háborút kockáztatnak. A mostani patthelyzet - amivel Trump a keménykedése ellenére sem tud mit kezdeni - rávilágít arra, hogy Amerikának számolnia kell más nagyhatalmakkal is a térségben. Így sokan megtalálták Kínát, akinek segítségével megdönthető lenne a rezsim szerintük.

G2 - egy vízió

Képtalálat a következőre: „g2 brzezinski”Az idén elhunyt stratéga, korábbi nemzetbiztonsági tanácsadó, Zbingniew Brzezinski egy új módját dolgozta ki a világ stabilitásának fönntartására. A két vezető hatalom - G2 - USA és Kína együttműködésén alapulna. A két ország egyfajta kompromisszumot kötne, és oldanák meg a Koreához hasonló kríziseket. Brzezinski attól tartott, hogy Kína szövetségre lép Oroszországgal, és létrejön egy amerika-ellenes koalíció, amit így próbált megelőzni. 

Barack Obama alatt azonban ennek egy része megvalósult - persze nem akkora mértékben, ahogy Brzezinski kívánta volna. Obama évenként találkozott a mindenkori kínai vezetővel, és itt jelképes, főleg a fölmelegedéssel kapcsolatos ügyekben történt főleg előrelépés. Kína retorikája napjainkban szintén hasonlít erre - win-win üzletek, az Egy út egy övezet az egész világot segíti. A realitások talaján maradva egy időben majd eljön egy tiszta egyensúlyi helyzet a két ország közt, amikor akár egy ilyen modell is létrejöhet. Ma még túl sok az ellentétes érdek és egy gazdasági háború is kitörni látszik köztük. 

 

Attól függetlenül, hogy ez csak elméletben vagy gyakorlatban is így van-e, a kínaiak kettős játékot játszanak. Trump nemrég jött haza Kínából, ahol kifejezték, hogy megoldást keresnek. Kína számára ugyanis valóban egyre kényelmetlenebb az észak-koreai rezsim, főleg azért, mert már nem kérik Kína hallgatólagos beleegyezését. Azonban ahogy már írtam ( Mivel járna a két Korea egyesülése?), egy egyesített, déli vezetésű Koreát nem támogatnának az amerikai befolyás miatt. Viszont ahogy a világ közvéleménye Észak-Koreára figyel, lesz egyre kellemetlenebb, ha Kína nem áll teljes mellszélességgel ki a rezsim ellen. Ez pedig sok szakértő szerint a mostani - pártkongresszus utáni - időben a pekingi elit egyik fő témája lett. Kínát elvileg szövetségesi kötelékek kötik az országhoz, de ez egy igen régi, 1960-as dokumentumból származik. Kína számára az elsődleges a stabilitás - hogy ne legyen háború, ahol humanitárius katasztrófa alakulna ki, és így menekültek érkeznének az országba. Ez után következik a denuklerizáció, de a kínaiak is látják, hogy a fő elrettentő ereje pont az atombomba. Ma Kína mindkét Korea legnagyobb kereskedelmi partnere, és a déllel való kapcsolatok is egyre jelentősebbek. Xi Jinping - a kínai pártfőtitkár, de facto első ember - azonban a nemrég lezajlott, 19. pártkongresszuson, ahol további öt évre megszerezte ezt a címet (és hívják - diktatórikus hajlamai miatt - az új Maonak) kifejezte, hogy Kínából felelős szuperhatalmat akar létrehozni, mely elköteleződött a térség stabilitása iránt és segít a krízisek megoldásában. (lásd: Kína a párkongresszus után)

Sok szakértő szerint Kína mostanság fog a fejlődő országok követte, stabilitást és ezzel összefüggésben a gazdasági növekedést favorizáló külpolitikai irányvonalról egy új, nagyhatalmi útra lépni. Ekkor azonban az USA-val együtt kéne működni az észak-koreai krízis rendezésében. Érdekes módon - bár Trump rosszat tett Amerika nemzetközi reputációjának - Kínában még mindig nagyjából annyian bíznak világszerte, mint Putyinban, ami nem túl magas érték. 

Dél-Korea: növekvő feszültségek

 

Képtalálat a következőre: „moon-jae in”A történelmi Korea és a modern Dél-Korea is megszokta, hogy lavíroznia kell az őt általában körülvevő nagyobb hatalmak között. Azonban Trump óta egyre szkeptikusabbak az amerikai szövetség tekintetében, főleg a hangzatos, bár nem sokat jelentő "America First" politika óta. Mi van, ha az amerikaik csak elengedik a kezüket, mert nem akarnak egy esetleges észak-koreai rakétacsapás áldozatai lenni. Ez a nézet halványult tavaly óta, de érezhető, hiszen Trump kikérte a véleményüket a krízis kezelése folyamán, és talán ezért nem súlyosbodott a helyzet. Továbbá a kormány is baloldali, akik eleve kritikusabbak az USA-val. 

Egy régóta ható folyamat is közre játszik - Dél-Korea főleg ázsiai országokkal kereskedik, Kína gazdasági befolyása nő, az USA-é csökken.  Ugyanakkor Kína már sújtotta szankciókkal az országot, mert amerikai fegyverrendszert próbáltak telepíteni.Másfelől amiben Dél-Korea sikeres volt, hogy jól tudta diverzifikálni kereskedelmi kapcsolatait - rengeteg szabadkereskedelmi egyezménye van (USA-val, Kínával, EU-val). Amit Kína el akar érni, hogy ne jöjjön létre egy USA-Korea-Japán szövetségi rendszer és hogy az amerikai részvétel a régióban csökkenjen, de legalább stagnáljon. Ezeket amíg Dél-Korea elfogadja, a két ország együtt tud működni. 

Ami eddig történt, hogy a kínaiak azzal a nyilvánvalóan az USA-ban elutasított véleményt fogalmaztak meg, hogy hagyjanak föl az amerikaik a térségbeli katonai akciókkal, hiszen Észak-Korea csak erre válaszol a nukleáris programjával. A változásra való hajlandóságot viszont jelzi, hogy Kína viszonya Dél-Koreával javult. Az észak-koreai exporthajók el vannak küldve a kínai partoktól és Kína már olajat sem importál az országba. Az olajembargó eredményei azonban kétségesek: azt a politikát folytatják, hogy a rendszer kiéheztetésével az emberek fölkelnek és elüldözik Kim Dzsong Unt. Másfelől viszont a nukleáris program folytatódhat - maximum elvonják a civilektől az olajat és katonai célokra használják föl. És Kína sem tart még ott, hogy az észak-koreai határon szigorúan felügyelje a csempészetet, így sok minden át tud jutni. 

Összességében Kína teljes elköteleződöttsége sokat segíteni abban, hogy ne kelljen a nukleáris háború rémével számolni Koreában. A gazdasági befolyása - az észak-koreai kereskedelem 90%-a Kínával bonyolódik le - folytán, bár csökkent is a befolyása az országban, kétfrontos háborút Kim Dzsong Un feltehetően nem vállalna. Ha pedig önként nem csatlakoznak a kínaiak, akkor az USA akár az Észak-Koreával üzletelő kínai cégeket is szankcióval sújthatja. Sok múlik most azon, hogy a pekingi elit hogyan értékeli a helyzetet, és melyik utat választja a kínai külpolitikát illetően.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://keletazsiafigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr8813467279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Harper. 2017.12.11. 23:20:35

Kína mindig az orránál fogva vezette Washingtont. Észak-Korea ügyében is feltehetően ezt csinálja. A két ázsiai kommunista rezsim "játékában" az USA egy felhasznált szereplő csupán.

tireless treehugger 2017.12.13. 22:47:26

Kínának nincsen pénze nagyhatalmi játszmákra, politikai szerepe nem lesz jelentős még egy ideig. A hosszú menetelés folytatódik, még nem érték el a közepes fejlettséget aztán nem is valószínű hogy át tudnák lépni, addig pedig esélytelen hogy hatalmi szereplő legyen belőlük. Ha közben megbotlik valamiben akkor pedig kegyetlenül lemészárolják.

Az usa naponta teszteli az észak koreaiak készültségét, ott is csak esélyre várnak. Az északi atom nem elrettentő, ezer rakéta már igen, néhány tucat semmiképp.

Kína és oroszország katonai szövetséges, (sco), már tartanak közös hadgyakorlatokat de közös parancsnokság még nincsen, ez olyan alacsony integráltságot jelent, viszont kölcsönösen és automatikusan kisegítik egymást.

kazsiafigyelo 2017.12.18. 16:00:12

@Filmes Harper: Abban egyet kell értsek, hogy Kína egyértelműen kihasználta az USA építette nemzetközi liberális rendet, majd annak fölváltására tesz manapság kísérletet. Ugyanakkor talán Észak-Korea nekik is kényelmetlen kezd lenni, mert rájuk sem hallgat igazán.