Japánban nagyjából a 40 éven aluliak harmadának semmilyen romantikus kapcsolata sem volt. Egyre többen csak a kibervilágban, kitalált szereplők láttán éreznek szexuális ingert. A fiatal japánok egyszerűen elzárkóznak a kapcsolatoktól, és nem vállalják a vele való problémákat. Ezzel együtt Japán rendelkezik az egyik legalacsonyabb szaporodási rátával, népessége rekordsebességgel csökken, ezzel komoly gazdasági gondokat okozva. Hogy lett a fiatal japánokból egy "elveszett generáció"?
Japán a második világháború után példátlan gazdasági növekedéssel rendelkezett, amihez az kellett, hogy a lakosság hatalmas szorgalommal dolgozzon. Az akkori családmodell a női munkavállalást még nem igazán támogatta, így a férfiak vállaltak túlórákat, akár napi 12-16 órát is munkahelyükön töltve. A 90-es évek elejére kipukkadt viszont a lufi, vége lett a növekedésnek és akik azóta nőttek föl, már máshogy állnak a világhoz.
Ezeket a fiatalokat nevezem elveszett generációnak: nem találják helyüket, nem vágynak sokan közülük nemi életre, nincsenek céljaik és így nem is fogják tudni kizökkenteni az országot a gazdasági stagnálásból. Ennek sok oka van. Először is nem láttak mintát, hiszen apjuk általában a munkahelyén volt. És ezt a modellt nem akarják folytatni. A tradicionális japán családban a feleség a házasság után jelentősen megváltozik - gyakran hűvössé, szenvtelenné válik, ezzel fönntartva és megszervezve a család életét. Erre a házasságra kevesen vágynak. Viszont a japán egy igen szabálykövető nép is - többek közt ennek a fegyelmezettségnek köszönhető a gazdasági csoda. Éppen ezért a modelltől való eltérés sokakban bűntudatot kelt, nem mernek a vágyaik szerint élni.
Van-e segítség?
Egyre több, a szexuális életben bizonytalan embert segítő szolgálat jön létre, ugyanakkor a büszkesége, a megfelelési vágy sokaknak nem engedi, hogy segítségért folyamodjon. Főleg önsegítő, szocializálódó társaságok jönnek létre, ahol a közeg is oldottabb, és szexualitásra vágyó japánok gyűlnek össze. Ugyanakkor olyan is van, hogy a mentor levetkőzik, ezzel is oldva a távolságtartást, bár egyeseknek ez semmit sem jelent már - ők a hikkikomorik, róluk később lesz szó.
Másfelől a férfiak számára előírt életmód igen komoly megerőltetéssel jár - ráadásul a japán kultúrában a megfelelés, a közösség véleménye különösen fontos. Sokan nem bírják ezt - megfelelni a szenvtelen apa és a tökéletes munkaerő elvárásának. Ez a kép nem máshonnan ered, mint a szamurájok korából - akik sok esetben nem is éltek a családjukkal, és a magányos, érzelemmentes férfi ideálját testesítették meg, aki képes bármikor föláldozni magát az úráért - ami ma a céget jelenhetné. Nem véletlen tehát, hogy itt az egyik legmagasabb az öngyilkossági ráta a világon - sokaknak ez tűnik a legjobb megoldásnak.
Sokan azért nem akarnak családot - ez főleg nőkre jellemző, mert a japán munkaerőpiacon egy gyerekkel nem tudnának érvényesüéni, de a túlórák mellett párkapcsolatot sem akarnak. Életüket teljes mértékben a munka teszi ki, amivel akár elégedettek is. A diákok, fiatalok másik menekülési útvonala a valóságtól - nehéz munkától, a jövőtől való félelemtől - az, hogy "hikkikomorivá" válnak. Ez a japán kifejezés azt jelenti, hogy nem hagyják el a lakást, egész nap animét (és annak felnőtt változatát nézik), költségeiket szüleik fedezik. Milliós nagyságrendű a számuk, főleg a nagyvárosokban élnek. Szexuális irányultásguk így igen perverzzé válik, főleg kitalált szereplők stimulálják őket, hús-vér emberek már nem. Nyilván ők sem fogják növelni a csökkenő japán munkaerőt, vagy gyereket nemzeni.
Összességében a megkérdezett japánok - 16 és 50 év között - fele nem rendelkezik szexuális élettel. Nagyjából ezek fele nem is érdeklődik a szexuális együttlét iránt, a többiek viszont a vázolt helyzet miatt nem vállalják az ezzel való "bajlódást", ahogy sok japán tekint a kérdésre. A leírt problémák egyfajta társadalmi szabadossággal orvosolhatóak lennének, és az íratlan szabályok be nem tartása nem okozna ekkora lelki megpróbáltatást.
Japán iskola - a probléma bölcsője?
A japán oktatási rendszert sok helyen kifejezetten példaértékűnek tartják. Ez bizonyos fokig igaz is, hiszen a PISA tesztekben a magyaroknál, de a világ nagy részénél is jobban szerepelnek. Kevesebb szó esik az iskola uniformalizáló, káros hatásairól. A japán diákok - és a tanárok is kegyetlenek tudnak lenni a devianciával szemben. A többség bírja a fegyelmet, de a többiekre a hikkikomori, öngyilkosság, munkanélküliség vár. A japán iskola nem csak a rossz tanulókkal bánik el: a tehetség sem különösebben díjazandó, a cél, hogy egy koherens osztály hozzanak létre. Egy japán mondás a szögekhez hasonlítja a diákokat, és a lényeg, hogy addig kell kalapálni, míg semelyik sem áll ki. Nem kötelező már, de ajánlott az egyenruha viselése például. Ez a gondolkodás a múlt századot idézi, és a japánok még mindig ebben a receptben bíznak, amivel a "gazdasági csodát" is véghezvitték. Ekkor valóban az összetartás, együttműködés volt a döntő. Azonban beléptünk egy új, individualista világba, ahol nem a szabályok megtartása, hanem azok megkérdőjelezése az, ami sikerre vezet. A 80-as években Japánban jelentek meg a világ vezető technológiai vívmányai - a Walkman például. Manapság az elektronika még mindig erős, de a világtrendek nem itt lesznek meghatározva, és annak ellenére, hogy autóipari hatalom, nem ez az e-autók fellegvára.
kép forrása: https://www.tokyotimes.com/japanese-high-school-photos/
Szokványos látvány a nagyvárosi metróhálózatokon, hogy hajnali órákban ittas, öltönyös emberek utaznak rajta. Ezek a férfiak a munkát választják az otthon helyett - ahol kényelmetlenül érzik magukat a feleségük mellett. Nem is járnak haza feltétlenül, hanem egy kocsmában éjszakáznak. Főleg közülük kerülnek ki, akik munka által halnak meg (karóshi japánul), évente többszáz ilyen eset történik.
Ha meg is történik a házasság, akkor sem jutnak a párok általában tovább egy gyereknél - ennek oka a rossz gazdasági helyzet, a romló életkilátások (bár ma még Japán egyértelműen jóléti ország). Ez mélyen hat a japán népélélekben - míg korábban vezető, világszínvonalon teljesítő országnak számítottak, mára ez a fajta önbizalom eltűnt a fiatalokból. Félnek a jövőtől, főleg, hogy a csökkenő munkaerőnek kell egyre több időst eltartani (2030 körülre egy nyugdíjasra nagyjából két aktív fog jutni - tehát két embernek kell eleget dolgozni, hogy egy harmadikat el lehessen tartani). A mai trendek szerint 2060 lesz az a dátum, amikor a helyzet válságos lesz - a népesség 90 millióra csökkenhet (szemben a mai 127 millióval) és 1,2 dolgozóra jut egy 65 év fölötti.
2017 | 2020 | 2030 | 2040 | |
65 éven felüliek aránya a népességen belül | 26% | 28% | 32% | 40% |
A
Abenomics
2012-ben a mai is regnáló Abe Shinzó azzal került hatalomra, hogy a gazdaság megújítását tűzte ki célul. Programját Abenomicsnak nevezik, és a karizmatikus politikus támogatottsága továbbra is magas. A program célja többek közt, hogy innovatívvá tegye a japán gazdaságot, illetve a női munkavállalást segítse, ezzel megpróbálva egyenlőbbé tenni a nemeket. Ennek eredményeivel egy korábbi bejegyzésben foglalkoztam, mindenesetre sok szempontból ez Japán utolsó esélye. Adódhatna még a bevándorlás, mint megoldás, ez viszont továbbra is nagyon elutasított (kb 80%-ban) a társdalmon belül.