Délkelet-Ázsia a világ legdinamikusabban növekvő régiója
2017. november 11. írta: kazsiafigyelo

Délkelet-Ázsia a világ legdinamikusabban növekvő régiója

Képtalálat a következőre: „southeast asia economic development cities”Bár még mindig sokan Kínát tartják a világgazdaság motorjának, egy tőle sokban függő és igen közeli régió, Délkelet-Ázsia országai, melyek az ASEAN nevű szervezet tagjai, sokszor már Kínánál is gyorsabban növekednek, ami a középtávú jövőben is valószínűleg így lesz. Mint régió pedig, nincs még egy ilyen gyorsan fejlődő térség a Földön napjainkban. Mi a recept, ha van egyáltalán és meddig folytatódhat a csoda?

A második világháború végeztével 1945-ben viszont ezek az országok nagyjából GDP/fő értékeik alapján Afrikával voltak egy súlycsoportban. Az ez után következő 10 évben már mindegyikük függetlenné vált, aztán Vietnamban egy polgárháború is kialakult, amibe az USA is beszállt, és csak a 70-es évek végére lett vége. Talán ez ugrik be a legtöbbeknek a régióról. Páran közülük - Malajzia, Thaiföld, Szingapúr - már ekkoriban iparosodni kezdtek, de csak az utóbbi vált igazán gazdag országgá. A másik kettő azonban csatlakozott az ASEAN gyorsan növekvő gazdaságaihoz, akik 5-8% közötti gazdasági növekedéssel számolhatnak napjainkban. 

Gazdasági növekedés a GDP %-ában

Fülöp-szigetek Indonézia Malajzia Thaiföld Vietnam Mianamar Kambodzsa
2015 5,9 4,8 5 2,8 6,7 8,7 7
2016 6,8 5 4,2 3,2 6 8,3 7,1
2017-21 (prognózis) 6,1 5,4 4,7 3,6 6,2 8,5 7,3

 

A legegyszerűbb magyarázat sikerükre, hogy amit egy évtizede még Kínában gyártottak (ruhák, egyszerűbb műszaki cikkek) azokat ma már náluk kell keresni. Kína ugyanis kilépett a szegény országok sorából, munkaereje is fogyatkozni kezd, így egyre drágább ott előállítani a termékeket. Nem sokat mozdultak el a befektetők - megtalálták a Kínával határos Vietnamot, Laoszt, Kambodzsát (CLVM). Tehát a növekedés egyik jelentős forrása a külföldi tőkeáramlás, ami részben Kínából, de javarészt Japánból, Koreából és Tajvanról érkezik. Ők ugyanis már egy ideje azzal küszködnek, hogy túlságosan is Kínára támaszkodnak, a tőle való függőség egyre mélyebb. Így állami direktívák támogatják az ottani befektetéseket. Délkelet-Ázsiában megtalálták azt, amit nagyjából harminc évvel ezelőtt Kínában is - a feladatoknak megfelelő munkaerő, ami bőségesen áll rendelkezésre és befektetetőbarát környezet (szabadkereskedelmi zónák például). Ez kétségkívül jó kezdet, de a kérdés, hogy tovább fognak-e tudni lépni a fejlődési pálya következő szakaszába. 

Repülő libák

A keleti-ázsiai régió fejlődési mintájának leírására a "repülő ludak" modellt szokták alkalmazni. Ennek lényege, hogy az első lúd Japán, és az utána következő országok ("kis tigrisek") a rajhoz hasonlóan helyezkednek el, egyre szélesebben. A második csoport mára már gazdaggá vált, utánuk jön Kína, Malajzia, Thaiföld és végül a legszegényebb ASEAN tagállamok. Lényegében egymásnak adják át az iparágakat, az utolsó sorban levők nyersanyagokat és egyszerű alkarészeket szállítanak, míg Japán technológiát exportál és befektet. Ez úgy tudott működni, hogy Ázsiában különsen nagy volt az el nem fogyaszott, tehát befektetett GDP - akár 30-40%-os is. Ebből tudtak komolyabb iparágakat az adott országban megtelepíteni. 

Ez persze nem biztos, hogy Délkelet-Ázsiában is teljesen végbe fog tudni menni. Az itt található országokból, ha nőni kezdenek a bérigények, nem lesz hova továbbmenni, a következő lépcső a robotizáció. Az itteni gazdaságok ezzel a folyamattal csak veszteni tudnak - így esetükben még gyorsabban kéne egy intenzívebb, tudásalapú gazdasági rendszerre átállni. Ebből a szempontból viszont nem igazán állnak jól - kevés az egyetem, kutatás, az internetet nem használják ki. Délkelet-Ázsia tehát nem más régiókkal, hanem az idővel versenyezik.

Képtalálat a következőre: „flying geese paradigm”

 60 éve indult a kelet-ázsiai iparosodás Japánnal és Mianmarral fog zárulni - ahogy az utolsó liba is csatlakozik

Vietnam, Laosz, Mianmar és Kambodzsa háborúk és diktatúrák elszenvedői voltak, így valóban alacsony bázispontról indult a fejlődésük. Ugyanúgy kommunista rendszer van Vietnamban, mint Kínában és ugyanazon az úton indultak el a reformok terén is. Itt már megjelentek az elektronikai cikke gyártása is, a többi CLVM országban inkább még a könnyűipar, így a ruhaipar dominál. E mellett főleg nyersanyagokat exportálnak, és ahogy a táblázatból is látszik, itt a legmagasabb a gazdasági növekedés is. 

A többi országban kicsit másféle úton indult meg a gazdaság. Ilyen például Malajzia vagy a sokat emlegetett Rodrigo Duterte vezette Fülöp-szigetek. Itt főleg a szolgáltatások dominálnak. Call-centerek, bankok jönnek létre. Előbbiben ennek fedezete az olajkincs, míg utóbbiban a külföldi munkavállalók pénz hazautalásai. A Fülöp-szigeteken is megtelepedtek az elektronikai összeszerelő üzemek, de szerepük még nem túl nagy. Szinte mindenhol, de itt különösen súlyos probléma a vidék-város egyenlőtlenség. A szolgáltatások ezt különösen fölerősítik -így jöttek létre modern világvárosok (Manila, Quezon City) körülöttük bádogházak és egy harmadik világbeli agrártársadalom. Általánosságban nagy lökést adhat még a fejlődésnek a most kezdődő második autóipari forradalom  azaz Délkelet-Ázsiában jelenleg ugrik meg az igény a járművekre. A japán, koreai az olcsó munkaerő miatt itt éppen ezért gyárakat fognak létrehozni, hogy ezt kielégítsék. A Fülöp-szigeteknek ez különösen jó lenne, hiszen itt aránylag alacsony az iparosodottság. 

Képtalálat a következőre: „quezon city”

Quezon City, Fülöp-szigetek Forrás:http://mytravelbuddy.e-monsite.com/pages/phillipines/philippines-quezon-city.html

A kínaik a spájzban vannak

A térség országainak a gazdasági növekedése szinte kivétel nélkül Kínához kötődik leginkább, ugyanis a japán, koreai befektetők az itt létrehozott termékeket Kínában adják el, vagy a nyersanyagok, melyek még mindenhol komoly exporttermékek, is gyakran oda kerülnek. Ezt erősítette meg a 2010-es AFTA nevű szerződés is, mely az ASEAN és Kína közt egy szabadkereskedelmi övezetet hozott létre. Japán próbált hasonlót létrehozni, de még csak pár országgal, és nem a szervezettel van egyezménye. Így nem csoda, hogy Kína legnagyobb kereskedelmi partner is.

A TPP - Trans Pacific Partnership - nevű kezdeményezést az USA azért hozta létre, hogy fejlessze saját gazdasági pozícióit, és ellensúlyozza Kínát. Trump viszont - kereskedelem-ellenes retorikájával - egy tollvonással felfüggesztette az USA részvételét. A kérdés, hogy a további 11 résztvevő (köztük a legnagyobb Japán, továbbá Vietnam, Malajzia, Szingapúr) meg tud-e állapodni nélkülük is, ami még szintén komoly gazdasági előnyökkel járna. 

 

Kicsit nehéz besorolni Thaiföldet és Indonéziát. Míg előbbi egy kicsit összetettebb profillal rendelkezik, és maga is kiszervezi a termelést a nála szegényebb országokba (pl Laosz) addig Indonézia hatalmas méretei folytán nem igazán vált képessé a komoly beruházások fogadására. Ami pörgeti gazdaságát, az a nyersanyagexportja Kínába. Az elnök, Joko Widowo, akit sokan Dutertéhez hasonlítanak, bár nála sokkal visszafogottabb, nagyszabású tervekkel rendelkezik, hogy hogyan tegye országát a tengeri útvonalak kiszolgálójává, és kapcsolódjon be az itt áthaladó kereskedelembe. Ahogy írtam róla, a kínai és japán áruk jelentős része a szigetország mellett, a Malakka-szoroson keresztül van elszállítva, ugyanakkor infrastruktúra és szakképzett munkaerő nélkül ebbe nem tud bekapcsolódni Indonézia. A Thaiföldön lezajló fejlődés szintén nagyon látványos, a főváros, Bangkok teljesen kicserélődött az elmúlt évtizedben. 

Az igazi kérdés itt is az lesz, hogy sikerül-e gazdaggá válni, ugyanis a jelenleg követett gazdasági modell - ahogy Kínában is nagyjából napjainkra - ki fog fújni. Ezt értem arra, hogy egy idő után kevés lesz a rekordmagas beruházási arány - növelni kell a termelékenységet is. Ehhez elengedhetetlen az oktatás fejlesztése, technológia-vásárlások, fejlesztések, hogy magasabb szinten vehessenek részt a nemzetközi értékelőállítási láncban. Ez a térségben csak a "kis tigriseknek" és Japánnak sikerült. 

A másik probléma a nemzetközi környezet - vajon sikerül-e a békét fönntartani, hiszen sok konfliktusos terület található a errefelé, a Dél-Kínai-tengeren. Ha itt valami eszkalálódik, visszavetné a térség gazdasági növekedését, illetve konfliktusok esetén Kína gyakran használ gazdasági szankciókat is. Az itt elhelyezkedő országok ígyhát egyfajta egyensúlyozó politikát folytatnak, bízva az USA jelentette katonai védőernyőben és kihasználva a kínai gazdasági potenciált.

Baljós árnyak

A gazdasági fönntarthatósága sok országban nem egyértelmű. Vietnamban kezdenek ugyanazok a porblémák jelentkezni, mint amik már egy ideje Kínában is jelentkeztek - eladósodottság, rosszul teljesítő állami vállalatok és a korrupció természetesen - ami ugyanakkor mindenhol probléma. A termelékenység sok országban nem megfelelően nő, és kvázi felélik a további befektetések helyett a gyors növekedés gyümölcseit (presztizsépítkezések, péládul gyorsvonat az indonéz fővárosban). Kína, Japán és Dél-Korea ha valamiről, akkor a jó munkamoráljukról és magas megtakarítási rátáikról voltak ismertek. Sok országban a belső stabilitással is probléma van - elég csak a Fülöp-szigeteki drogellenes háborúra vagy a muszlim szakadárokkal való harcokra gondolni Thaiföldön. Indonézia méretei folytán itt is komoly lemaradásban van - a központi hatalom gyenge, oligarchák irányítják az országot. Pedig adottságai alapján könnyen megismétlődhetne a "kínai csoda" itt is. 

 A következő bejegyzésben arról lesz szó, hogy az érdekelt nagyhatalmak (Kína, Japán, India, USA) közt hogyan egyensúlyoznak az itt lévő ASEAN tagországok.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://keletazsiafigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr9713205961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ComLo 2017.11.12. 16:26:05

OFF
Háh :-D ... az első kép Jakarta belvárosa, a kép jobb oldalán még a toronyház is látszik amiben lakunk :-D .
ON

Az hogy valaki Jokowit és Duterte-t még csak egy lapon említse, valósággal szentségsértés lenne itt. Jokowit az "Indonéz Obamának" tekintették (egyébként a mai napig nagyon kapcsolata van, az egyébként részben Jakartában felnőtt ex amerikai elnökkel). Egy nagyon liberális, de egyébként muszlim, milliárdos üzletember, akinek szépen felépíteték a politikai karrerjét. Más kérdés, hogy a koalíciók miatt (elsősorban a szélsőséges muszlimok felé tett engedmények miatt) eléggé meg van kötve a keze. De őt alapvetően mind az országon belüli, mind a külföldi értelmség támogatott, és támogat a mai napig.

Ezzel szemben Duterte a kótapló, populista, paraszt politikus alfa példánya, egy olyan arc, akihez képest még Tramp is csak kiscserkész. Őt egyértelműen szégyenli a Fülöp értelmiség.

Egyébként nagyon jó írás, de persze az itteni gazdaság müködése ennél sokkal sokkal összetettebb. Talán a leges legfontosabb, hogy nem is csak országok, hanem eegyes régiók között is sokkal nagyobb a diverzitás mint azt józanul gondolnánk. Van egy mondás, hogy egy Londoni bankár és egy orosz paraszt között, kisebb a kultúrális különbség, mint egy-egy ember között, Szumátráról, és nyugat Pápuáról. És ez még egy országon belül volt.

Fontos az itteni emberek mentalítása is, ami miatt esélytelen a Japán modellt emlegetni. Amit egy európai ember egy nap alatt tud elvégezni, azt a munkát, 3 Indonéz, 5 nap alatt végzi el. Hihetetlen sok "fölösleges" ember dolgozik mindenhol akik semmit nem csinálnak, de ha utcára kerülnének összeomlana a gazdaság. Itt pl egy parkoló bejáratához olcsóbb fillérekért felvenni valakit, aki a felemeli minden autónál a sorompót, mint egy elektromosat beszerelni. Így nehéz lessz 1-ről 2-re jutni.

kazsiafigyelo 2017.11.12. 16:43:02

@ComLo: Köszönöm a helyszíni tapasztalatokat! Esetleg megtudhatnám, hogy kerültél ki?
A Jokowi és Duterte közti párhuzam annyiban áll meg, hogy mindketten bizonyos szempontból populisták, népszerűek és polgármesterként kezdték a karrierjüket, legalábbis Európából ennyi látszik.
Én éltem Japánban, ők különlegesnek tartják magukat, azt tudom, és az ő fejlettségüket szerintem senki nem fogja elérni a térségben. Illetve az Indonéziában lévő regionális különbségek az, ami az íróasztal mellől is leírható.
Nagyon jó, hogy érintettként megosztottad a tapasztalataidat, várom a további észrevételeidet a cikkek kapcsán!

tireless treehugger 2017.11.12. 17:19:36

@ComLo:

az a sorompókezelő multifunkcionális, --->őr, riasztó, kisegít és tájékoztat.

A cikkhez: Az elején még minden könnyű mert a helyi előnyöket használták ki magas haszonnal. De ahogy telítődik a gazdaság már lehajolnak minden fillérért, ott pedig nemhogy haszon hanem már a nullszaldó is siker. Aztán persze hogy elmaradnak a beruházások, mindent a legvégsőkig kihasználnak.

Itt kapcsolódnék a másik poszthoz: dk ázsiában mindenki eladni akar, ugyanabban utazik az egész mezőny, egymás és kína vetélytársai. De pl india már jobb partner mert az állam kevésbé irányítja és korlátozza a fogyasztást így ők igazi kereskedelmi partnerek.
Szóval:
afta egy kényszerű szövetség versenytársak között,
aifta kölcsönösen előnyös de még mindig viharos,
tpp pedig minden félnek kölcsönösen előnyös.

Szóval én a tpp-re teszek, na meg arra hogy nem lehet az aseant kína karjaiba lökni mivel ellenérdekelt felek. Meg ott a történelmi tapasztalat, kína felfejlődik és aztán hirtelen magába roskad. És hát senki sem akar közel lenni amikor ez megtörténik. Hasonló távolságtartással kezelik az usát is, meg mi is azért távolodunk az úniótól mert mindjárt kipukkad (én azért inkább itt várom meg)

ComLo 2017.11.12. 17:48:14

@kazsiafigyelo: Az a baj, általában akkor kerülök ide, amikor index címlapra kerülsz, de már kommenteltem korábban is! :-) És ahogy fentebb is írtam, nagyon jól látod és foglalod össze a dolgokat. Esetenként számomra is hasznos, mert az hogy "benne élek" nem jelenti azt hogy minden aspektuást át is látom :-) .

A diverzifikációnál egyébként arra gondoltam, sokan hajlamosak DK-Ázsiaként kezelni a régiót. Ugyan te tök jól leírtad az országok közti gazdasági különbségeket, de arra akartam utalni hogy ennél is többről van szó. Eszméletlen különbségek vannak egy Indonéz egy Fülöp szigeteki, egy Maláj, vagy Thai gondolkodás között. Abban ahogy az országukhoz állnak, abban ahogy a "külföldieket" látják (akár európaiakat, akár egymást), ahogy a munkát kezelik.

Még gazdaási szempontból sem szabad elmenni amellett, hogy az itteni országok legalább 3 világvalláson osztoznak, amik plusz feszültségforrást jelentenek, egymást között, és magukban.

Azzal is egyet értek, hogy távolról, és pár puszta tényt vizsgálva, van hasonlóság Jokowi és Duterte között. De hidd el, itt ez tényleg már-már olyan, mint a Nemzeti Filharmonikusokat hasonlítani Bunyós Pityuhoz mert mind a kettő zene :-) . Borzasztó ellentétes két személyiség, és támogató bázis. Talán tényleg Obama vs Tramp, csak még kicsit még jobban eltúloza.

A story-m semmi extra, munka lehetőség (IT), majd egy idő után másik munka, aztán mostmár barátnő/feleség.

Egyébként ami még kilóg az egés story-ból, az Singapore de arról már otthon is sokat lehet olvasni. Az az egész régiótól (de talán az egész világtól) meredeken eltér. Én csak nemrég jutottam el Hong Kong-ba, de ledöbbentem hogy SIngapore mennyivel európaibb. És brutálisan gyorsan fejlődik tovább.