Miért tartanak előrehozott választást Japánban?
2017. október 01. írta: kazsiafigyelo

Miért tartanak előrehozott választást Japánban?

Képtalálat a következőre: „japanese elections”Abe Shinzó a héten oszlatta föl a japán parlamentet, és lettek kiírva a választások október 22-ére. A történethez hozzátartozik, hogy Abe népszerűsége egy ideje mélyrepülésben van, de az ellenzék még szintén nem talált magára. Föltűnt ugyanakkor egy karizmatikus pártvezér, akik akár a japán belpolitika hagyományos kétosztatúságát is megkérdőjelezheti, és lehet japán első női miniszterelnöke.

Az illető Yuriko Koike, aki még 2014-ben lett Tokió főpolgármestere, akkor még LDP (Abe pártja) támogatásával. Azóta viszont önállósította magát, és az idei helyközi választasáokat már a saját, lokális pártja nyerte, míg az LDP rekordgyenge eredménnyel, a helyek 10%-át szerezte meg. Most Koike egy új pártot alapított, amivel már országosan akar föllépni - kérdés, hogy Tokión kívül is elég lesz-e a karizmája. A párt neve: Remény. És bár csak a választás bejelentése után közvetlenül alakult, egyes fölmérések szerint akár 18%-át is elérhet a másik ellenzéki párttal, a Japán Demokrata Párttal (DJP). A jelenleg is folyó tárgyalások szerint ráadásul Koike diktál - például, hogy kik indulhatnak a Demokrata Pártból a választási szövetség lobogója alatt. Maga Koike konzervatívnak tartja magát, így ideológiailag nem áll távol a mostani kurzustól sem. Ő is támogatja például az alkotmány reformját, vagyis az újrafegyverkezést. Amiben más, hogy új színt visz a begyökösödött japán belpolitikába, amit egy mély populizmussal tesz - lényegében ellentmond mindennek, amit az LDP tervez, és népszerűtlen. Így nyert Tokióban, és jelenleg is az adóemelés és nyugdíjreform ellen van. Kérdés persze, hogy ezek valóban elkerülhetőek-e.

Koike ezzel együtt nem tervezi, hogy a parlament tagja legyen, és azt mondja, továbbra is Tokió főpolgármestereként kíván dolgozni. Az LDP ezt kritizálva arról beszél, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem esetén nem kérdés, hogy ő lenne a miniiszterelnök. A japán belpolitikában nem ritka a helyi "erős emberek" fölemelkedése. A 2012-es választásokon éppen Oszakából indult ki egy párt, ami be is jutott a törvényhozása. A bukásuk is helyi szinten történt, a lokális ügyek hanyagolása volt a fő ok. Koike tehát egy választási siker esetén valóban komoly bajban lenne: ha lemond a tokiói kormányzói mandátumáról, akik egyrészt választóit csapja be, akikhez a kampánya arról szólt, hogy "Tokió az első". Ennek a bázisnak az elvesztése pedig országos karrierjét is romba döntheti. 

A LDP támogatottsága lényegében töretlennek tűnt. Eleve sokat elmond a japán belpolitikától, hogy az LDP 1955-ös létrehozása óta mindössze kétszer kapott ki - legutóbb 2009-ben. Ez után viszont , 2014-ben, amikor szintén előrehozott választások voltak, és Abe kétharmadot szerzett. Ezzel a kormáynpárt nagyon bízni kezdett magában, és egyre gyakrabban lehetett hallani korrupciós ügyeket. Japánban a közhiedelemmel ellentétben igen gyakoriak az ilyen gyakorlatok, aminek okát a hosszú szamurájkori, kliens-senior viszonyban kell keresni. Napjainkban is egy képviselőjelöltnek hasonló körrel kell rendelkeznie, akik támogatása teljesen el is fogadott bizonyos szintig. Az ajándékozásnak nagyon fontos a szerepe a japán etikettben, de költséges is egyben. Általában egy kampány jelöltenként 200-250 millió forintba is kerül. Az ilyen viszonyok viszont egy idő után kényelmetlenné válhatnak. Az egyik ügy, ami sokáig tematizálta a japán a híreket, hogy Abe egy szélsőjobboldali barátjának adott lehetőséget óvódát nyitni, amit meg is támogatott kedvezményes földvásárlási lehetőséggel Oszakában. Persze a különbség is látszik a magyar és japán valóság közt, a politikusok egyéni haszonszerzése itt viszonylag ritka a szamuráj-hagyományok miatt is. 

A japán választási rendszer

A japán parlament kétkamarás, most viszont csak az alsóházi helyekért fog folyni a küzdelem. Összesen 465 mandátum lesz kiosztva, melyekből 289 egyéni választókörzetben dől el, tehát egy vegyes választási rendszerről van szó. Japánban egyáltalán nem ritkák az előrehozott választások, utoljára 1976-ban tudta egy parlament kitölteni mandátumát. 

A második világháború után egy kétpárti rendszer jött létre, és 1994-ig az LDP-n kívül az ellenzék (a szocialisták) nem is tudott nyerni. A DJP is ekkortájt jött létre, és vált fő kihívóvá. Rajtuk kívül léteznek még kisebb pártok is, például a buddhista Komeito, az LDP partnere, illetve az Innovatívok, akik az adóemelést ellenzik, és akár Koikeval is együttműködnek. Ugyanakkor az egysége a kormánypártnak csalóka lehet - a belső koalíciók szerepe mindig is nagy volt, bár Abe alatt ez mérséklődött, azonban a kormányfő gyengülésével ez megint változni fog.

Történelmileg a vidék - ami ma már kezd elnéptelenedeni - és a nagyvárosok középosztálya voltak az LDP fő támogatói. A legutóbbi, 2014-es választásokon is egyértelműen a vidék zöld, és inkább a városokban voltak ellenzéki helyek. Most egyértelmű, hogy a nagyjából 50 tokiói egyéni körzetből nem túl sokat fog tudni megszerezni az LDP 

japan_valasztasok_2014.png

 

https://ajrelectionmaps.deviantart.com/art/Japanese-General-Election-2014-671399858

Az LDP dominanciája miatt az elemzők néha túlbecsülték a japán társadalom paternalizmusát, de mintha valami megváltozott volna. Kiderült, hogy igenis léteznek reflexek, és az elutasítás nem is Abe politikája ellen szól, hanem a hatalom koncentrációja ellen, amit mégsem tolerálnak a japánok. Ezt mutatja az is, hogy az ellenzék - DJP - sem igazán baloldali párt már, sokkal inkább korábbi LDP tagok, akik itt tudnak érvényesülni, és ideológia különbségek sem túl jelentősek, bár ők ellenzik az alkotmánymódosítást, de annak fölülvizsgálatával egyetértenek. Támogatottságuk nekik sem túl magas, ami Japán apolitikusságára utal. Mindenesetre őket nem tekintették igazi alternatívának, míg talán a Remény Pártja azzá válhat. 

Ahogy a legelső bejegyzésemben írtam róla, az elveszett évtizedek 1990-től egy új mentalitást hoztak létre - az erőteljes, versenyképes Japánban már kevesen hisznek, helyette a pesszimizmus, félelem a jövőtől uralkodik. Abe terve - a legtöbb korábbi kormányzattal egyetemben - az ország fölrázása, növekedési pályára állítása volt. Ez csak részben sikerült, és a tartósság is kérdéses. Egyre egyértelműbbé válik, hogy a rekordmagas államadósság, elöregedés következményekkel jár a lakosság jólétét illetően. Az öregkori ellátás reformja időszerű (nagyobb családi részvétel, tehát megszorítás) és az adóemelés is napirenden van. 

A hivatalos indoklás szerint ezek miatt van szükség választásokra, hogy megkapja Abe a pozitív visszajelzést. A másik ok a haderő fejlesztése, ami a pacifista Japánban kényes ügy, és Észak-Koreára mutogatnak, mint okra. Sokkal valószínűbb viszont, hogy Abe be akarja biztosítani hatalmát - mielőtt valós alternatív állna föl vele szemben. Az LDP a nyáron érte el rekord alacsony támogatottságát a közvélemény-kutatások alapján, azóta valamelyest erősödött. 

Japán pártok támogatottsága a teljes népesség százalékában 

2015 október 2016 október 2017 január március május június július augusztus szeptember
LDP 39% 40% 40% 40% 43% 34% 31% 33% 28%
DJP 10% 7% 7% 7% 6% 8% 6% 6% 18% (a Remény pártjával)

 

Abe valódi célja sokkal inkább az lehet, hogy megtartsa a kétharmados többségét. Ahogy szó volt róla, jelenleg az ellenzék - Remény pártja - a népesség 18%-ának támogatottságát is élvezi. Az LDP támogatottsága erősen fluktuál a közvéleménykutatók között, de ebben - ami egy viszonylag friss mérés - 28%-al számolhatnak. Ez az abszolút többségre elég lehet, de a kétharmad már kérdéses. Még veszélyesebb a helyzet, ha Abe népszerűségét nézzük: a kormányfőt csak a teljes népesség 36%-a támogatná, míg 39% ellenzi, hogy folytassa munkáját. Ha valódi alternatíva jönne létre, akkor ez már valóban veszélyezteti a helyét. 

Japán a közeljövőben nagyon sok, a hosszútávú jövőjét érintő kérdéssel fog találkozni. Ilyen az elöregedés, a növekvő amerikai-kínai ellentétek és az ország szerepe ebben. Abe kétségkívül rendelkezik egy vízióval, de a japán társadalom nem támogatja, hogy ennyire egyosztatú legyen a belpolitika. A szakmai kérdésekben már kisebb az eltérés - a külpolitikai irányt, alkotmánymódosítást a legtöbb párt elfogadja (a DJP 2009 és 12 között Kína barát politiktát folytatott). A probléma az lehet, hogy nem föltétlenül kivitelezhető ez a gazdasági reformokkal párhuzamosan, azoknak népszerűtlensége folytán.

http://www.eastasiaforum.org/2017/07/17/koike-victory-puts-abe-on-the-back-foot/

http://www.eastasiaforum.org/2017/07/16/tokyo-governor-koike-unsettles-prime-minister-abes-party/

http://www.eastasiaforum.org/2017/07/11/koike-has-conquered-tokyo-what-next/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://keletazsiafigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr6012911813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tireless treehugger 2017.10.03. 22:13:39

Mi van ha ezek a nőiesítési kisérletek egyfajta társadalmi védekezés a kibontakozó háborús helyzetre???

és mi van akkor ha erre kína-orosz(sco) tudatosan rájátszik?.

és a nyugat emiatt csak kemény nőket enged a hatalomba, akik képesek lesznek egy hatalmas világháborút lejátszani.

már megint beeeerkának néznek minket?, kedves mosolygós nők a polgár felé, politikában viszont kőkemény vezetők akik viszik tovább a felfegyverkezést.

Mert mi az esélye hogy a kína-nyugat összeütközés elmarad?, és hogy japán ebből kiugrana?.