Japán újrafegyverkezése már régóta napirenden van. Az ország második világháború utáni megszállásával egy olyan helyzet alakult ki, hogy Japán nem tarthatott fönn hadsereget, ugyanis azt az alkotmány tiltotta. Az ország védelmét az USA látta el, de a változtatás támogatói gyorsan erőre kaptak - a ma regnáló kormány célja a törvény revízió alá vétele, hogy Japán újra "normális" állammá váljon.

Az észak-koreai rakétakísérletek, melyek bölcs módon nem az USA, hanem szövetségese ellen irányultak, további lendületet adtak az alkotmánymódosítás körüli vitáknak. Az események rávilágítottak arra, hogy az ország mennyire védtelen. A lakosság sms-eket kapott a kormánytól, hogy menjnek védett helyre egyes körzetekben. Az alkotmány azt se biztos, hogy engedélyezi, hogy egy Japán felé tartó rakétát lelőjenek, különösen nem még észak-koreai felségterületen. A miniszterelnök, Abe Shinzo és kormánya viszont már gondolkodik azon, hogy erre képes rakétákat szerezzen be.

Az alkotmány, pontosabban annak 9-es cikkelye kimondja, hogy Japán nem alkalmazhat katonai lépéseket nemzetközi ügyeiben, magyarul nem háborúzhat. Ezt a passzust az USA erőltette bele az alkotmányba, de az 50-es, 60-as években már ő is szorgalmazta annak megváltoztatását, hogy Japán is részt vehessen a vietnami háborúban. A mai értelmezés szerint Japán rendelkezhet önvédelmi erőkkel, és 2014-től már szövetségesei védelmére is bevehetőek ezek az erők. Ugyanakkor továbbra is tilos a megelőző támadás. Mindenesetre ez rávilágít arra, hogy mennyire kétértelmű törvényről van szó, legalábbis a japán alkotmányos kultúra mennyit enged. Ezért talán maga az alkotmánymódosítás sem lesz szükséges. 

A problémát növeli, hogy Trump is tett kétértelmű megjegyzéseket, bár ez főleg kampánya alatt történt. Ekkor arról beszélt, hogy Japánnak és Dél-Koreának akár önmaguknak is atomfegyverrel kéne rendelkezniük, és az USA túlvállalja önmagát. Abe és Trump tavaszi találkozója óta a viszony stabilnak mondható, de az észak-koreai támadás miatt megint megrendült a bizalom az USA-ban. Való igaz, hogy Japán pár éven belül ki tudna fejleszteni nukleáris robbantótölteket, illetve normális, saját hadsereggel rendelkező állammá válhatna, de ennek mind a térségben, mind a belpolitikában komoly ellenzői akadnak. Először is, a népesség egyharmada támogatná, de kétharmad ellenzi. Japánban tehát még mindig erős a pacifizmus. Másrészt a régió országai mindig kifejezik nemtetszésüket (főleg Kína, de a szövetséges Dél-Korea is), amikor bármilyen japán fegyvervásárlás vagy katonai kiadás növelése történik. Ennek oka továbbra is a második világháborús múlt, ami csak részben kibeszélt. Ez azt jelenti, hogy Dél-Koreával szemben már megtörtént egy bocsánatkérés, de ezt nem tartják elégségesnek, míg Kínával szó sincs közös történelemszemléletről. 

Japán bármely jellegű beavatkozása az észak-koreai konfliktusba éppen ezért is nagyon kényes kérdés, hiszen a 90-es években még a dél-koreaik döntő hányada Japánt nevezte meg, mint második legnagyobb fenyegetést, Észak-Korea után. 

A japán biztonságpolitikai gondolkodásnak alapvetően négy fő iránya van. Az első az autonóm: ez a csoport a teljes függetlenséget választaná az USA-tól (bár valószínűleg inkább USA, mint Kína barát politikát folytatnának), és gyors fegyverkezésbe kezdene. A japán nukleáris fegyverarzenál beszerzését is támogatná. Nekik a baloldali antitézisük a pacifisták, akik a teljes hadsereget elutasítják, és éppen ezért az USA katonai támaszpontjaival  (Okinava, ahol jelenleg nagyjából 40000 amerikai katonai és légierő állomásozik) szemben is ellenségesek. 

A két mérsékeltebb - és nagyobb támogatottsággal bíró - irányzat a "normál nacionalisták", akik az alkotmány lassú revízióját szorgalmazzák, és egy egyenlő viszonyra törekednek szintén az USA-val. Ez felel meg leginkább a miniszterelnök, Abe fölfogásának. Végül a balközép, jelenlegi ellenzéki elképzelés egy nemzetközi középhatalomról beszél, ami nem rendelkezik számottevő hadsereggel, de a különböző szervezetekben, különösen az ENSZ-ben a gazdasági hozzájárulása folytán komoly befolyásra tenne szert. 

Japán napjainkban főleg a kínai fegyverkezés - ami a japánnál sokkal gyorsabb ütemű - szemben próbál föllépni. Japán fő dilemmája, hogy Kína addig ellenséges vele, míg USA-barát politikát folytat. E nélkül viszont nem érzi magát biztonságban. Amennyiben pedig ennek kiküszöbölésére fegyverkezésbe kezdene, azt megint Kína utasítaná el. Abe tehát végső soron úgy hozott létre egy "önállóbb" Japánt, hogy azt még inkább az USA-tól függ. Nem félnek kritizálni Kínát, amíg Amerika garantálja az ország biztonságát. Ezt az állapotot kérdőjelezte meg az észak-koreai rakétakilövés, és Trump kijelentései. De egyáltalán nem biztos, hogy Japán vállalná egy független státusz kihívásait.