Kína és a kommunizmus
2018. május 09. írta: kazsiafigyelo

Kína és a kommunizmus

A trieri Marx szobor kapcsán

Képtalálat a következőre: „xi jinping marx”A trieri Marx szobor kapcsán az egyik mellékesként kezelt kérdés, hogy Marx személyén túl vajon el szabad-e fogadni Kínától egy ilyen "ajándékot". A város tanácsában több német képviselő felemelte a szavát, hogy ezzel egy autoriter államot legitimálnak. Kína viszonya a kommunizmushoz valóban bonyolult, és Kínát nem is tartom kommunista országnak. A kommunizmus inkább egy eszköz volt, ami Kínában annyira sem valósult meg, mint a Szovjetunióban. Az ügy rávilágít arra is, hogy Kína hogy viszonyul a Nyugathoz, mennyire veszi komolyan annak vívmányait.

 

Kínában Marx tanai a 19. század végén jelentek meg, amikor válaszként az ország félgyarmati sorba süllyedésére egyes reformer írástudó körök a Nyugat és tanai felé fordultak. Kínában spontán módon önművelő csoportok alakultak, ahol Marxot és más gondolkodókat együtt értelmeztek. Ekkoriban mindenre, ami kínai volt, az elmaradottság jelképeként, ha nem okaként tekintettek. Ezzel szemben a nyugati dolgokat jónak, azok átvételét a ország megerősödésének zálogaként látták. A nacionalizmus például Kínában nem természetes módon jött létre, hanem mint nyugati eszmét vették át ekkoriban. 

Miért nem sikerült Kínának ami Japánnak?

Kínában is felmerült, hogy Japánhoz hasonlóan átvéve a nyugati jogrendszert, közigazgatást és ezzel együtt a technológiát, vissza lehet nyerni az ország függetlenségét. Az akkori Mandzsu dinasztia viszont fegyvergyárak létrehozásán túl nem volt hajlandó a reformokra. Hittek Kína felsőbbrendűségében, és a technológiai különbségben látták a bajok okát. Valójában a kormány gyenge volt, nem terjedt ki a hatalma a vidékre, az ipar pedig tönkrement a nyugati verseny miatt. Az 1911-es forradalom, melyet elvileg a reformerek robbantottak ki, sem hozott áttörést, hanem egy tábornok, Yuan Shi-Kai diktatúrája következett. Valószínűleg az ország méretei lehetett ennek az oka, illetve az ebből származó diverzitás. Japán ezzel szemben relatíve modern nemzettudattal rendelkezett és a tokiói hatalmat az 1880-as évektől kezdve elismerték (bár ott is sor került egy polgárháborúra).

Ezek a csoportok azonban Kínában igazából sosem jutottak hatalomra. Az 1911-es Szun Jat-szen vezette forradalom inkább káoszt hozott, mint demokráciát. Az országban kezdetét vette a hadurak korszaka, amikor a császárság helyett 5-10 katonai vezető osztozkodott az ország területén, továbbra is despotaként. A Szun Jat-szen vezette kantoni kormány (melyet a külföld nem ismert el) a Szovjetunió felé tekintgetett. Szun is úgy gondolta, hogy a kommunizmus az, ami Kína felemelkedését jelentheti. Ennek okai abban rejlenek, hogy a Szovjetunió hasonlított Kínára abban, hogy mindeketten fenyegetve voltak a külföld által és elmaradottak voltak. A 20-as években azonban a szovjet gazdasági eredmények valóban nem voltak rosszak. Másfelől a két ország közt együttműködés jöhetett létre a közös nyugat-ellenesség folytán is (fontos tisztázni, hogy a nyugati vívmányok tisztelete ellenére Kína a nyugati országokat gyarmatosítónak tekintette). Így a Szovjetunió tanácsadókat küldött, és a segítségével jött létre a Wampoa Katonai Akadémia, ahol Csang Kaj-Sek is végzett. Az ekkoriban létrejövő Kínai Kommunista Párt együttműködött a Koumintanggal, szövetségesek voltak az ország egyesítésében. 

Képtalálat a következőre: „china warlords map”

Kína térképe 1927-ben. A Koumintang (nemzetiek) csak az ország déli részét irányították

Kínában tehát Marx és a kommunizmus teljesen mást jelentett és Mao is -ahogy szó lesz róla - átértelmezte a sztálini tanokat. A kommunizmus imperalizmusellenességet, és a Kína számára leginkább járható fejlődési pályát jelentette. Az erős állam abban az időben, amikor az országban nem létezett valódi központi hatalom, nagyon is imponáló volt. Kínában általánosságban is igaz, hogy a fejlődés csak az erős központi hatalom megléte mellett lehetséges. Ha decentralizáció, széthúzás lép föl, az Kína meggyengülésének a jele. A történethez hozzátartozik, hogy a 20-as évek végén Csang Kaj-sek már nem nézte jó szemmel az erős kommunista befolyást. Csang Kaj-sek hiába volt Szun Jat-Szen utóda, ő sokkal inkább hadúr volt, és tevékenysége is inkább a hadakozásban (hogy 1927-re egyesítette nagyjából Kínát) merült ki, és nézetei a Nyugat egy másik akkor népszerű ideológiájához, a fasizmushoz állt közel, és tartotta  Mussolinit példaképének.

Marxizmus és konfucianizmus

A kínai pragmatizmust jól mutatja, hogy  - miközben a kommunizmus elvben internacionalista - Maotól kezdve jellemző a kínai rendszer nacionalista volta. Bár Mao a régi tradíciókat meg akarta haladni (ez volt a kulturális forradalom egy aspektusa), ma már Xi Jinping az ősibb kínai elemekhez nyúl vissza. A rendszer mindenben megpróbál legitimitást találni. Így sikeresen lovagolják meg a kínai nacionalizmust a Dél-Kínai-tenger esetében például, de a Konfuciusz is szobrot kapott a Tiennamen téren. 

Képtalálat a következőre: „xi jinping and mao”

Az mindenesetre tény, hogy a mai Kína és a konfuciánus Kína közt több a hasonlóság, mint a mai Kína és a kommunizmus közt. A párt fölfogható úgy is, mint a korábbi konfuciánus írástudó elit. A marxizmus és a konfucianizmus is erős, totális állammal számol. Mao és Xi Jinping kultusza vetekszik a császárokéval (lásd részletesebben: Xi Jinping, az új Mao?)Amit azonban ez bizonyít, hogy Kína végső soron a gazdasdági fejlődésével párhuzamosan önmagához tér vissza, és egyre kevesebb annak a realitása, hogy elkezd hasonlatosabbá válni a Nyugathoz. 

Mao 1949-es hatalomra kerülésével először tiszta formájában hatalomra került a kommunizmus. Mao azonban mindig is hangsúlyozta, hogy ő kínai kommunizmust épít. Ennek egyik legismertebb jele, hogy a munkásság helyett a parasztságot tekintette a fő szövetségesének, ami a Koumintang elleni polgárháborúban bejött. Mao egyszerre volt kommunista és a harmadik világ, illetve az el nem kötelezettek hangos tagja, potenciális vezére. A cél már meglepően korán, az 50-es években ki lett mondva, hogy Kínának a cél, hogy újra a világ vezető hatalmai között legyen. A kommunizmus ennek fényében egy eszköz: Kína támogatást kapott a Szovjetuniótól, illetve az USA-t és Japánt is távol tartotta. Mao - ha nem általában a kínaiak -  nem tudta elviselni a másodhegedűs szerepét, így az 50-es években szakítás történt a Szovjetunióval. A 70-es években megkezdődött a közeledés az USA-hoz. Az 1978-ban elindított reformok kapcsán sokan gondolkodtak azon, vajon meddig marad fönn a kínai hibrdid rendszer, melyet Kína még mindig kommunistának hív, miközben az állam szerepvállalása a gazdaságban kisebb, mint a GDP 50%-a, és általános társadalombiztosítás sincs.

Valójában Kína ma már büszke is arra, hogy a külföldről érkező hatásokat abszorbálja, és beépíti, de a rendszer kínai jellege megmarad. Kína miközben megpróbálja lehagyni a Nyugatot, nem fél annak vívmányait használni. A kínai kultúra (részben Mao szavaival élve) ereje az adaptivitásban rejlik, hogy bármilyen rendszerben képesek kiismerni magukat, majd annak részévé válva végül ők lesznek annak vezetői. A trieri Marx szobor valahol ennek a szimbóluma szerintem, függetlenül a Kínai Kommunista Párt szándékaitól. Kína megmutatja, hogy jobban tudja használni a nyugati eszmerendszereket, és nem kér a liberalizmusból, Európa pedig tapsol. Egyszerre vannak kint és bent is: beszélik az európaiak nyelvét, ismerik a szokásainkat, nézeteinket, de a végső cél a Kína központú világ (újbóli) létrehozása  (ahogy ezt több ezer éven megszokhatták a kínaiak). Éppen ezért úgy gondolom, hogy a világnézeti kérdéseken felül hiba volt elfogadni a szobrot, és Junckernek asszisztálni ebben az átverésben. 

A kínai vezetés végtelenül pragmatikus, mint ahogy Maotól kezdve a párt vezetői. Kína semennyire se marxista, így gesztusa nem igaz, a marxizmusnak egyetlen részét valósította meg, az erős államot. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://keletazsiafigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr4013902298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tireless treehugger 2018.05.09. 20:15:43

kína legfontosabb jellemzője az államizmus. Ebbe aztán mindent belezsúfolnak és így teszik élhetetlenné a rendszert (hasonlóan a magyarhoz). A polgi pedig kétségbeesetten menekül.

A korrupció szépen felvirágzott így válságból válságba bukdácsolnak. Most például nagyon súlyos élelmiszer válság van, minden hamis, nem megbízható nem ellenőrzött nem valós. Csak ezen az ügyön elbuknak sokévnyi növekedést na meg fél generáció élete megy pocsékba.

kis pénz ---> kis korrupció ---> fejlődés,
viszont az erős állam hatalmas pénzeket koncentrál és komoly gazdaság torzító hatása van, így most:
nagy pénz ---->nagy korrupció ---> bukás

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2018.05.10. 16:35:58

A mai Kína sok ellentmondással küszködik, de felismerték a felemelkedés útját.

Tanítani.

Rövidesen az általános iskolákban tananyag lesz a 3D-s nyomtatás. Ha az a generáció felnőhet békében, a világ technikai tudományos és gazdasági vezetői lehetnek. Nem mondom hogy lesznek, de az biztos hogy lehetnek.

3dprintingindustry.com/news/xyzprinting-to-offer-3d-printers-to-every-primary-school-in-china-46847/

kazsiafigyelo 2018.05.10. 17:26:37

@rdos: A kínai oktatás a partmenti nagyvárosokban valóban elég jó, e mellett az egyetemeiket is kezdik jegyezni külföldön (Pekingi Egyetem/PKU pl), a kínai és amerikai tanulmányok száma mára kb egyenlő lett. A probléma,hogy a kínai lakosság fele, de legalább harmada még mindig olyan körülmények közt él, hogy a gyerekeik egészséges fejlődése nem megoldott. A "kommunizmus" ellenére Kína egy nagyon súlyosan osztályjellegű társadalom, ahol a párt a középosztályt támogatja a vidékkel szemben.

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.05.11. 06:29:37

Nagy szerencse, hogy a kínai nép támogatja vezetését, így többek között sikerült példásan leverni az 1989-es lumpenlázadást a Tienmen téren, melyet az USA finanszírozott annak idején.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2018.05.11. 07:11:37

@kazsiafigyelo: Másik olvasatban a kínaiak fele (ez mondjuk egy teljes Eu népesség) meg jól él. Harminc éve még az általános éhezés volt a legfőbb gondjuk. És ha ez a jólétben jó tanulásban élő fele felnő, meglehet a másik felének is több jut. És persze szilánkosra is törhet Kína, ahogy az más országokkal is meg szokott történni (Jugoszlávia, Szu, hogy csak az utolsó két példát mondjam, de lehetne a OM monarchiát, vagy a Török birodalmat is példaként felhozni).

tireless treehugger 2018.05.11. 07:35:32

@rdos:

>>Másik olvasatban a kínaiak fele ....... meg jól él.

Nem él jól, nem európai mércével. Egytizede (sem) éri el az eu szintet.

Utazással és tanulással sokat javíthatnál a propaganda által torzított világképeden.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2018.05.11. 08:05:55

@tireless treehugger: Sminkeléssel meg szebb lenne az orcád színe. :-) Ha már személyeskedésre tereled a beszéd fonalát. :-)

chrisred 2018.05.11. 08:38:48

Nincs abban semmi különös, hogy a kínai állam nem kér a liberalizmusból, minden autoriter rendszertől érthető önvédelmi reakció. Az a kérdés, hogy mennyire hatékonyan tudja tudja jogfosztott állapotban tartani a polgárait, miközben egyre inkább függeni fog a polgárai produktivitásától.

chrisred 2018.05.11. 08:40:33

@rdos: Ezek az országok a legkevésbé sem voltak egységesek népesség, nyelv, kultúra stb. tekintetében.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2018.05.11. 10:30:22

@chrisred: Azért Kína sem homogén (mongolok, ujgurok, tibetiek hogy csak pár nemzetiséget említsek), és ahogy a törit nézem, "aki keres az talál". :-(

Pl. Szemünk előtt esik szét Nagy-Britannia, Angliává, Skóciává, Walesé, Írországgá és felkészül Cornwall plusz London, de persze itt még nem tartunk, ja és a zömük angolul beszél. Valahol ironikus hogy az USA legfőbb európai szövetségese "belavírozza magát" a saját "trianonjába". Jutalmul kapva azt a "sorstól", amit mások büntiből kaptak.

chrisred 2018.05.11. 13:11:40

@rdos: Pár milliós etnikumok egy majdnem másfél milliárdos országban.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2018.05.11. 14:08:00

@chrisred: A törésvonalak nem maguktól keletkeznek, hanem csinálják őket. A nép 91,6%-a kínai a többi más nemzetiségű (ez csak 11o millió fő). Vallás szerint a fele népesség törzsi vallású, buddhista, keresztény és muszlim, a maradék nem vallásos. Légy "nyugodt", ha a cél a békétlenség Kínában, találni hozzá elég muníciót. :-( Amennyire tudom a kínainak is több tájszólása van, nem kizárt egy déli paraszt nem érti az északit és viszont.

www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ch.html

chrisred 2018.05.13. 11:25:24

@rdos: Jó, csak a párhuzamba hozott országokban a törésvonalak előbb voltak, mint maga az ország.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2018.05.13. 12:25:16

@chrisred: Kicsit elkalandoztunk a Marx szobortól. Nem gondolod? :-)

kazsiafigyelo 2018.05.13. 14:41:16

@rdos: Érdekes kérdés mindenesetre ez is. Egyszer már részben érintettem, lásd:keletazsiafigyelo.blog.hu/2017/12/04/a_tibeti_kerdes. Kínában a központi kormánynak mindig is nehéz feladatot jelentett az ország egyben tartása, amikor Kína erős volt, akkor sikerült ez nyilván a legjobban (valahol itt kell keresni annak az okát is, hogy Tajvant miért akarja Kína belügyként kezelni). Az etnikai, vallási különbségeken kívül fontos a régiók, tartományok szerepe is, ezek sokszor voltak kvázi függetlenek, lásd a térképet például.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2018.05.13. 16:41:25

@kazsiafigyelo: Hát nem érdek nélküli, vagyis érdekes. :-( Boccs az idétlen szójátékért. Ménkű nagy ország, sok - sok régió, tartomány kiskirályság helyi érdekekkel és helyi maffiával, "Peking pedig messze van", ha jól tudom van is valami ilyen értelmű mondásuk.

A törésvonalakat a "törésvonal gyártást" azért említettem, mert a sors a feltörekvőkre nézve mindig tartogat meglepetéseket. Pl. Japánnak elég volt egy ingatlanlufi 28 évvel ezelőtt. Nyilván véletlen lett ez a pénzügyi válság. Vagy nem?
süti beállítások módosítása