A probléma ott kezdődik, hogy a kínai iskolákban szexuális fölvilágosítás, mint olyan, nem létezik. Erre manapság egyre több egyéni kezdeményezés alakul. Ma már a népesség döntő hányada - 80%-a - elfogadná, hogy az iskolában tartsanak ilyen órákat. Ami viszont szintén fölmerül, hogy nem kéne átvenni a nyugati metódust, hanem a "kínai módját" kéne választani a fölvilágosításnak.
A kínai társadalmak - tehát ideértve még Tajvant és Szingapúrt az anyaországon kívül - valóban hajlamosak szigorúbb szabályokat alkalmazni. Különösen igaz ez az utóbbira, aminek az alapítója és sokáig autoriter elnöke, Lee Kuan-Juaw a Nyugat káros hatásairól beszélt. Az egyik legszabályozottabb országot hozták így létre ott, és a nyugati médiatartalmakhoz való hozzáférés is tiltva van. Ilyen tendenciák Kínában is vannak, de szexuális téren ez a fajta begubózás nem valószínű. Ugyanakkor a magánszférába való beleszólás itt sem ismeretlen: az egy gyerek politika ilyen volt, amit csak nemrég töröltek el.
Erre a kínai társadalom igen sajátos módon válaszolt: sikerült elérni, hogy lényegében egyedülálló módon a világon, több a férfi mint a nő a fiatal generációkban. Ez azt jelenti, hogy a természetes, 100 a 105-höz arány a férfiak javára 119-re nőtt. Egyértelmű, hogy ezt a művi terhességmegszakítások okozták. Ezzel párhuzamosan azonban volt egy poztiív hozadéka is ennek: ha végül mégis megtörtént, és lány született, akkor a család rengeteg pénzt inveszált a fejlődésébe, taníttatásába, csökkentve így a nemek közti egyenlőtlenséget. Ha mondjuk mostantól megszületik a második gyerek, aki fiú, akkor ő lesz a család "favoritja".
A születésszabályozást a 80-as években indították el, így mára már nagyjából 40 millióval több fiatal férfi van, mint nő. Azon túl, hogy komoly szociális kérdéseket vet föl a létük - szociológia tény, hogy hajlamosabbak az egyedülállóak a bűnözésre, de akár ők, mint függetlenek vezethetik a pártellenes mozgalmakat - a nemi szerepek tradicionális értelmezése is megkérdőjeleződik. Esetükben ugyanis egyértelmű, hogy a nő felsőbbrendű helyzetben van, és kialakultak a különböző kiházasítási tarifák is. A folyamat végső kifutása persze az is lehet, hogy itt is elfogadott lesz az örök agglegény élet.
Egy másik hasonló, a patriarchális társdalomra emlékeztető jellemvonás, hogy vidéken továbbra is a család választ férjet a nőnek. Ezzel függ össze, hogy aki a 20-as éveire nem kel el, azt már megvetik. Még mindig kevesebb mint a párok felénél volt szex a házasság előtt, ugyanis ezt megvetendőnek tartja sok kínai férfi. Éppen ezért, a kínai nőideál a csöndes, visszahúzódó szűz. Az is mutatja a házasság "szentségének" hanyatlását, hogy ma már a 40%-uk válással végződik a partmenti régióban, ami közelít a magyar, 50%-os arányhoz.
Ezek eredetileg mind konfuciánus értékek voltak, melyek úgy néz ki, nem fogják átvészelni a nyugati kultúra és kapitalizmus kihívásait. Különösen a poszt2000-es generáció, akik beleszülettek az internetbe, és szembejöttek velük az akár szexuális tartalmak is, állnak hozzá máshogy a kérdéshez.
Érdemes a homoszexuális emberek jogairól is pár szót ejteni. Mindig is egyértelmű volt esetükben, hogy kérdésük nem prioritás a kormányzat számára. Bármilyen változás tehát hathatós külső nyomás folytán alakulhat ki (ez nagyjából minden, emberi jogokkal kapcsolatos kérdésre igaz Kína esetébe) vagy olyan erős belső törekvés lenne erre, ami az ország stabilitását veszélyeztetné. A külső körülmények annyiban adottak, hogy Tajvanon bíróság mondta ki, jogellenes, hogy nincs melegházasság. Kína számára ez presztizskérdéssé válhat. A melegek helyzete abból a szempontból érdekes, hogy a konfucianizmus korántse olyan elutasító vlük szemben, mint mondjuk a kereszténység. Elég csak a középkori eunuchokra gondolni, hogy milyen sikeresek lehettek.
Kínában tehát kimondható, hogy egy olyasfajta folyamat indult el, mint a Nyugaton a 60-as években, de ez a különböző, hangos diákmozgalmakkkal szemben kifejezetten "csöndes", mentalitásbeli fordulat. Az is kérdés, hogy vajon belső indíttatású, vagy a lakosságban egyre erősebb a késztetés, hogy a nyugati életformát kövessék.
